Először is kezdjük azzal, hogy nincs két egyforma gémer, és ahogy valakinek, aki olvasni szeret sem mindegy, hogy milyen könyvet ajándékozunk. A társasjátékok sokaságából is okosan kell kiválasztanunk a megfelelő darabot. Persze, ahogy könyvek, filmek, vagy zenék esetében, úgy társasjátékok kapcsán is beszélhetünk különböző zsánerekről, és ez sokat segíthet abban, hogy szűkítsük a kört. Ráadásul a társasjátékokat két különböző szempont mentén is feloszthatjuk (tapasztaltabbaknak ez már ismerősen csenghet): mechanizmusok és tematika szerint.
Mechanika szempontjából örök és meghaladhatatlan kérdésnek látszik az ameri-euró ellentét, vagyis köznapi nyelven szólva: “Dobunk benne dobókockákkal (ameri) avagy sem (euró)?“ Ez persze nem mindenkinél vízválasztó, de sokan vannak, akiknél igen, szóval, az a biztos, ha valaki nagy eurós (szóval nem láttuk még nagy lelkesen olyan játékkal játszani, ami közben vígan dobálta a dobókockákat), annak ne vegyünk T.I.M.E Stories-t vagy Az utolsó erődöt. Helyettük inkább egy jó Brass: Birmingham-et, vagy Res Arcanát ajánlanék.
A téma nagy úr
Egész más a helyzet, ha valaki (mint például ennek a cikknek az írója is) kifejezetten azért ül le társasjátékozni, hogy elmerülhessen egy világban, vagy egy történet részese lehessen. A fent említett cikkíró nagyon is örömmel játszik T.I.M.E Stories-t (meg Homályrévet, Aeon’s End Legacy-t, Vadnyugati legendákat stb.) és nagyon várja már, hogy a T.I.M.E Stories új kiegészítője megjelenjen. Ez a játék ugyanis olyasfajta élményt ad, mintha az ember átlépné a mozivászon keretét és begyalogolna a filmbe. Gyakorlatilag egy mozifilmet élhetünk át benne, méghozzá főszereplőkként. Jellemzően valami krimit, vagy méginkább thrillert (néha fantasy- vagy kalandfilmet).
Ergo az egyik dimenzió szerint a zsáner ugyanazt jelenti, mint egy film esetében: ha a játék témája/sztorija a hangsúlyos, válasszunk téma/sztori alapján. Ha valaki Star Wars rajongó és gémer, akkor Star warsos (tematikával bőven átitatott) játékkal (mint például a Lázadás vagy az X-Wing) nehezen tudunk mellétrafálni. Fontos persze, hogy a tematika ne csak “rálegyen biggyesztve” egy egyébként ismerős, de attól független játékra, hanem legyen annak szerves része, önálló, egyedi darab.
Ha az ajándékozott szereti a Gyűrűk Urát, akkor az Utazások Középföldén a jó választás. Ha viszont Trónók harca rajongó, akkor a Trónok Harca társasjáték, vagy ha az esetleg már meg van neki, akkor lehet A sárkányok anyja kiegészítőnek örülne. Tűzgolyószóró csatamágusos játék? Aeon’s End Legacy! Posztapokaliptikus kalandozós-sztoris? Azután. Zombiapokalipszis? Holtak tele. Fantasy, szörnyes-démonos apokalipszis? Az utolsó erőd. Városfejlesztés? Quadropolis (de fontos, hogy a szabályoknál lapozzon az expert módhoz ;) ). Western hangulat? Vadnyugati legendák. Ipari forradalom, gyárak és infrastruktúra fejlesztés? ...Ő. Mi van?
Nem minden játékot a témája visz el a hátán, bár meg kell hagyni, a Brass: Birmingham, amire a fenti kérdés is utalt, lenyűgözően izgalmasan adja vissza a dickensi Anglia iparmágnásainak versenyét. A lényeg persze nem ez, hanem a stratégiai mechanizmusok finoman összecsiszolt egyvelege. Egy nagy, füstös gépezet, amitől a végén még az agyunk is elfüstöl. Ezeket az összetett stratégiai játékokat nevezik egyébként “agyégető” euróknak.
Játékok azoknak, akik tervezni szeretnek
A tematika nem minden – sokaknak alig valami. Ezen sokak számára a téma csak kellemes díszítés, mert a játékot az agytornáért játsszák, a játék mechanikai szépségéért. Akár azért, mert sok különböző elgondolás, különböző játékstílus vezethet – egyformán eredményesen – a győzelemhez, vagy azért, mert izgalmas dolog sok különböző, önmagában működő játékelemet összehangolni egy nagy egésszé, amely erőfeszítés azután meghozza számunkra a győzelmet.
Ez persze így elsőre kicsit elvontan hangzik, de tulajdonképpen arról van szó, hogy míg egy bevezető stratégiai játék egy- vagy két központi mechanizmuson alapul (az egyik szettgyűjtős, mint a Ticket to Ride Európa, a másik pakliépítős, mint a Tea 2 főre, a harmadik területfoglalós, mint a Small World), addig a komolyabb, gémer- vagy haladó stratégiai játékok jellemzően több ilyen mechanizmust ötvöznek. Jellemző, hogy a központi mechanizmus mellett sok apróság jelenik meg, és ahhoz, hogy eredményesen játsszunk, sok változó játékelemet kell egyszerre menedzselnünk.
A Res Arcanában például egy játékos mindössze 8 kártyával rendelkezik. De ez a 8 kártya erőforrásokat termel a számukra, öt különböző félét, az öt különböző erőforrást pedig bizonyos játékelemek működtetésére használható, amivel további, másfajta erőforrásokat szerezhetünk meg. Minél több ilyen kártyát (amit a fent említett erőforrások kombinációjával tudunk egyébként játékba hozni) játszunk ki, annál jobb lehet a termelésünk, feltéve persze, hogy okosan használjuk őket. A kártyák kezelése un. hand-menedzsment mechanizmus, az erőforrásokkal való zsonglőrködést pedig nemes egyszerűséggel “erőforrás-menedzsmentnek” hívjuk. Azt pedig, hogy a játék elején nagy nehezen szerzünk egy-két erőforrást, esetleg egy győzelmi pontot, a végén pedig egy kör alatt összejön egy-egy maréknyi, “motorépítésnek” hívjuk, mert a játék során egy önműködő szerkezetet konstruálunk, ami erőforrásokat, vagy pontokat termel, ha úgy tetszik, kitermeli a győzelmünket.
Ilyen játék az Everdell - Az Örökfa árnyékában, amiben kis állatokkal szerzünk különböző erőforrásokat, amikkel mindenféle épületeket építünk fel, ahová ugyancsak játék közben megszerzett állatokat költöztetünk be, akik azokat majd működtetik stb. De ilyen a Brass: Birmingham is, amiben infrastruktúrát építünk, amivel a mi gyárainkban termelt nyersanyagokat szállítjuk mások gyáraihoz és viszont, hogy a megtermelt javakat – szintén a kiépített infrastruktúrán keresztül – értékesítve, némi vagyonra tegyünk szert, amiből aztán újabb gyárakat építhetünk fel és így tovább. Az utóbbinak nem pusztán a témája komolyabb, maga a játék is jóval nehezebb (persze mindkettő lélegzetelállítóan szép).
A fantasy környezetben játszódó Terra Mystica is a fentiekhez hasonló összetett stratégiai társasjáték. Ebben a magunk népének kedve szerint igyekszünk a tájakat átformálni, majd településeket létrehozni, városokat emelni, amik segítenek előteremteni a lehetőséget további terjeszkedésekre és építkezésekre.
Hogy ezek között mi alapján érdemes választani? Ami a játékosnak nincs meg. Ez jó kiindulási pont lehet. Vagy ha ismerjük a kedvenc játékát, akkor annak a központi mechanizmusa alapján el lehet indulni. Ha ez sem egyértelmű, akkor marad a téma és az esztétikum.
