A Chocolate Fix a Thinkfun játéka – azaz mindent megkapunk, amit az igényes logikai játékok kiadójától várhatunk: jó sok feladatot (ezúttal 40-et), fokozódó kihívásban (4 nehézségi szint) és olyan mutatós kivitelben, hogy az ember gondolkodás nélkül áll neki a legkomolyabb feladatnak is – miközben eszébe sem jut, hogy itt majd meg kell erőltesse magát.
Lássuk, mit tartalmaz a pralinés doboz: kilenc kis csokit papírtálkában (szénhidrátfüggőknek még egyszer: természetesen műanyagból!), egy tálcát kilenc mélyedéssel, egy füzetet a feladatokkal, egy hálós zacskót, hogy (minő figyelmesség) a játékot bármikor bárhova elvihessük, és 18 jelölő korongot, amelyek pontosan beleillenek a tálca mélyedéseibe.
Nézzünk csak bele a spirálozott füzetbe, miről is szól a játék!
Adva van ugye a kilenc bonbon, egy háromszög, egy négyzet és egy kör alakú minden ízben (pardon, színben). A feladványon találunk néhány feltételt, hogy pár praliné merre kell álljon a többihez képest (például az egyik átló két végén van egy-egy háromszög alakú: egy fehér és egy barna), és a három-négy feltétel alapján ki kell következtessük az összes csoki helyét.
Ahogy a leghíresebb deduktív logikai játékban, a sudokuban, itt is vigyázni kell: ha a kizárásos logikával nem azon az úton haladunk, ahol csak és csakis (erre másnak is felrémlett a matek érettségi?) egy megoldás létezik, könnyen melléfoghatunk, és nem kapjuk meg a jó megoldást. Ügyesen meg kell tehát ragadni a logikai összefüggést a kiinduló 3-4 feltétel között, és ha már megvan a három háromszög vagy a három fehér praliné helye, a maradékét is hamar meg fogjuk találni.
Az első nehézségi szinten 3-4 feltételből indulunk ki, amelyek faltól falig, azaz a tálka egyik szélétől a másikig futnak, később a megadott területeknek már mozgási terük van a 3x3-as területen (például egy 2x2-es darab bármelyik sarokba elhelyezhető), de cserébe már nem négy, hanem akár 5-6 feltételből kombinálhatunk.
Na persze azért a legmagasabb (Profi) szinten is akad három kiinduló feltétel…
Édes csapda
Aki már játszott valaha sudokut, az ráérezhetett a kizárásos, azaz deduktív logikai feladványok ízére, de a Chocolate Fix ennél sokkal (hehe) finomabb: a tetrises síkidomokra elhelyezett elemek összekapcsolása, a nem jelölt darabok helyének kikövetkeztetése mókás élvezet – pedig komoly agymunka! Mégis, nem egy ismerőst, rokont láttam, amint a kezébe veszi a Chocolate Fixet idült mosollyal és „jaj, de klassz!” felkiáltással. Mert hát a csokibonbonok látványa mindenkit vonz…
Először engem is megtévesztett a kedves külső. Amikor megláttam a szín-, illetve formajelző korongokat, amikkel logikázás közben lehet a tálcán jelezni egy-egy mélyedésben, hogy oda négyzetes vagy vaníliás praliné fog kerülni, először lefitymáltam. Na nehogy már 10 év sudokuzással a hátam mögött nekem ilyenre legyen szükségem?! Aztán amikor a második (alias Gyakorlott) szintre értem, enyhe szégyenpírral az arcomon a korongokhoz nyúltam, és elkezdtem szépen rakosgatni a bonbonok számára kialakított mélyedésekbe.
Vigyázat! Függőséget okozhat!
Hajlékunkban két leány is felcseperedett, így – bármennyire szeretem a puncsszeletet – a rózsaszíntől már kiütést kapok. Mégis, amikor elkezdtem a füzet lapjaira meredve a pályára, azaz a tálcára rakosgatni a színes játékelemeket, az agyam annyira elvonatkoztatott a látványtól, és csak a feladatra összpontosított, hogy a végén a színt már nem is láttam.
Annyira ráéreztem a játék ízére, hogy a sokadik feladat megoldása után a családomnak úgy kellett elrángatnia vacsorázni. De nem kellett attól féljek, hogy hamar letudom az egészet: a gyakorlottaknak szóló feladatokkal is elbíbelődtem egy darabig, és a harmadik (Haladó) szinten már nem kevés idő kellett, míg megtaláltam a helyes leosztást (és a hibát, hogy elsőre miért volt rossz a megoldásom).
Ha azt hinnénk, hogy amit egyszer már megcsináltunk, azzal másnap újra könnyedén elboldogulunk, hiú ábrándokba ringatjuk magunkat. A Chocolate Fix újra és újra el fog minket szórakoztatni, az összetett feladatokból kivezető út sokadjára is piszkálni fogja a csőrünket!
Tibaláj
