Ki az, aki nem bírja kivárni, amíg a nemzetközi társasjáték újdonságok a boltokban is megjelennek? Körülbelül 150 000 emberről van szó, és több mint 6000 társasjátékról, nem beszélve az antikvár társasjáték hegyekről. Nincs olyan játékbolt a világon, ahol ennyi játék lenne, de ami még fontosabb: ilyen sok játékos sehol sem gyűlik össze egy helyen.
Csapatunk egyik tagja első alkalommal vett részt ezen a játék ünnepen, és az lepte meg leginkább, hogy amíg ő csupa megszállott gémerre számított, valójában rengeteg családdal találkozott az egészen kis gyerekektől az aggastyánokig. Mintha teljesen normális emberek lennének….
Különösen jó érzés egyre több magyarral találkozni. Első látogatásaim során nem hallottam még magyar szót a játékasztalok körül, és talán 8 éve figyeltem fel először magyar hangokra. Az első hazai mondat azóta is a fülemben cseng: „vazze, haver, ezt nem hiszem el!”.
Tavaly voltam először kiállítóként is jelen, amikor a Krysist mutattuk be, az első magyar kiadású társasjátékot, mely nemzetközileg megjelent. Idén a Piszkos Fred nemzetközi kiadásával voltam főleg elfoglalva, és olyan előkelő társaságban játszottunk a kiállítás látogatóival, mint Uwe Rosenberg, aki a szomszéd asztalon a Merkator-t játszotta.
A Merkator Uwe Rosenberg (Agricola) legújabb összetett játéka. A játékosok városokat látogatnak, hogy javakat gyűjtsenek vagy rendeléseket teljesítsenek – utóbbi esetben további rendeléseket is kapunk az újra teljesíthető régiek mellé. Minden teljesített megrendelés pontot ér, amelyeket speciális lapokra is válthatunk, hogy azok által bizonyos városokban még több pontot gyűjthessünk… De mindehhez a legfontosabb, hogy jól osszuk be az időnket, amelynek bizony szűkében vagyunk!
Persze nem álltam meg, és sokszor elcsatangoltam az asztalunktól, világot és játékot látni, és újra lenyűgözött a hihetetlen sokszínűség. Íme néhány első benyomás.
Az ősz nagy durranása, a 7 Wonders. A Ghost Stories tervezőjének nagydobozos kártyajátéka a Dominion, a Race for the Galaxy és a Magic: the Gathering kedvelőinek egyaránt tetszeni fog. A gyors, pörgős játék három korban játszódik. A játékosok minden korban (körben) hat alkalommal hét kártyát kapnak a kezükbe, amiből egyet kiválasztanak, a többit továbbadják, majd egyszerre felfedi mindenki a kártyáját, és annak megfelelően fizet vagy termel erőforrásokat, és különböző akciókat hajt végre a többi játékossal. Némelyik kártya azonnali hatással van a játékra, mások később esedékes bónuszokat vagy fejlesztési lehetőségeket adnak. A lényeg az, hogy nagyon figyeljük a többiek lehetőségeit: az első korban balra, a másodikban jobbra, a harmadikban megint balra adjuk tovább a lapokat…
Az ütős újdonságok mellett nem hiányoztak persze a klasszikusok folytatásai sem. A Dominion: Prosperity, vagyis a Dominion harmadik igazi nagydobozos kiegészítője újabb 25 féle akciókártyát kínál a gazdagság és bőség témájában, továbbá két alapkártyát is: a 9 pénzbe kerülő Platinum kártyával 5 pénzt érő kincs lesz a birtokunkban, míg a 11 aranyért vásárolható Kolónia lap 10 győzelmi pontot ér. A többi lap is leginkább ezt a témát képviseli: vannak itt kincskártyák hozzárendelt képességekkel, kincskártyákkal interakcióba lépő kártyák és erős, drága lapok egyaránt.
A Junta: Viva el Presidente a klasszikus társasjáték, a Junta „folytatása” a Roll Through the Ages kockadobálósdijával dobja fel a szórakoztató régi témát. A játékosok a saját kis polgárőrségeiket vezetik, kíméletlenül kirabolják az ellenfeleiket és miközben a lehető legtöbb fejlesztést hajtják végre, annyiszor kísérelnek meg puccsot az elnök ellen, amennyiszer csak lehet, hogy ők válhassanak elnökké. A játékhoz tartozik egy elnöki szemüveg is!
Az utóbbi idők sok gémerkedvenc tervezőjétől jelent meg sok új játék is, többek között Uwe Rosenbergtől, aki bár a Bohnanza révén már régen ismert, a gémerek igazán az Agricola óta jegyzik a nevét; Mac Gerdtstől (Imperial), Stefan Feldtől (In the Year of the Dragon, Macao), Friedemann Friesétől, aki a Funkenschlag/Power Grid sikerét egyelőre nem tudja megismételni, és olyan egészen friss kedvencektől is, mint Vladimír Suchy (Shipyard) vagy Andreas Steding (Hansa Teutonica). Lássuk, melyek ezek!
A Navegador Mac Gerdts akciókerekes sorozatának (Antike, Imperial, Hamburgum) legújabb, meglehetősen izgalmas, összetett, mégis pörgős darabja. A játékot a XV–XVI. századi nagy portugál felfedezések kora inspitálta. A játékosok embereket bérelnek, hajókat építenek hajógyárakban, gyárakat építenek, felfedeznek és a felfedezett területeken kolonizálnak, termékekkel kereskednek és privilégiumokat gyűjtenek, hogy végül a legtöbb pontszám megszerzésével megnyerjék a játékot.
A Firenze (nem összetévesztendő a szintén most, 2010 őszén megjelent Florenzával) a 2009-es Hansa Teutonicával nagy sikert arató Andreas Steding új játéka. Építészként próbálunk munkához jutni a firenzei gazdag patríciuscsaládoknál. Akciókártyák segítségével építőanyagokra és befolyásra is szert tehetünk. Mivel a munkaszerződéseket csak az építkezés után szerezzük meg, az ellenfeleink lehet, hogy beelőznek minket…
A Luna Stefan Feld (Macao) fantasy témájú játéka. A Hold papnőjének színe előtt négy Rend verseng azért, hogy ők választhassák meg a fenség utódát. A játékosok a rendek vezetőiként próbálják meggyőzni a papnőt arról, hogy érdemesek a feladatra. Hat forduló során a lehető legtöbb befolyáspontra próbálnak szert tenni azzal, hogy tanítványaikat a lehető legügyesebben helyezik el és a legjobb időzítéssel mozgatják a templomszigetet körülvevő hét szigeten, miközben újabb szentélyeket építenek, dolgoznak a templomban és a papnőnek, elnyerik a helyi papok kegyét, további tanoncokat toboroznak. Mivel a szigetek mind különálló, különböző sorrendben felrakható elemek, ez a komoly taktikai-stratégiai játék minden alkalommal más és más lesz.
A 20th Century Vladimír Suchy (Shipyard) legújabbja. A múlt századot témájául választó játékban a környezettudatos fejlődés a kulcsszó. A célunk olyan terület fejlesztése, ahol a környezet olyan egészséges, mint a gazdaság. Országunkat csak ekkor nevezhetjük igazán fejlettnek. A játékot hat körben játsszuk, amelynek során az országunk fejlődését irányítjuk. Különböző területek különbözőképpen fejlődnek – az egyik bevételt termel, a másikon tudományos fejlődés zajlik, a harmadikon az életszínvonal javul. A forduló végére a megfelelő kutatás és pénz a rendelkezésünkre állhat arra, hogy szembenézhessünk a következő forduló kihívásaival. A játék végén bónuszpontok járnak az országunk bevétele, kutatási fejlettsége és környezetvédelmi színvonala alapján.
Az F betűs játékairól ismert Friedemann Friese számos játékkal jelentkezett idén, bár a Firenze ezúttal nem az ő nevéhez fűződik – és a Fun Fair is csak részben…
A Fürstenfeld ötszáz évvel ezelőtt játszódik, amikor is tanyai gazdálkodókként álmodozunk arról, hogy végül saját kis palotánk lehessen. Sörfőzdék számára termelünk árpát, komlót és forrásvizet, fejlesztjük a mezőgazdasági lehetőségeinket, további épületeket húzunk fel, hogy ezek is hozzásegíthessenek ahhoz a pénzhez, amivel végül palotát vehetünk. Csakhogy a kereslet korlátozott – minél többet termelünk, annál alacsonyabbak az árak, ráadásul minél nagyobb területet foglalunk el az épülő palotával, annál kevesebb jut a gazdálkodásra. A játék külön szabályokat kínál gyakorlott játékosok részére.
A Black Friday tőzsdézős játék. A játékosok részvényeket vesznek egy szárnyaló részvénypiacon, de előbb-utóbb beüt a krach: meg kell találnunk a megfelelő időpontot arra, hogy eladjuk a részvényeinket és értük aranyat és ezüstöt (győzelmi pontokat) kapjunk. Fontos, hogy figyeljük a többiek lépéseit, de az arany és az ezüst ára is növekszik, tehát a játék elején vásárolt nemesfémek is győzelemhez vezetnek… Friedemann Friese ezt a játékot csak péntekenként (Freitag) tervezte, hogy hű maradjon sok F-es márkajegyéhez.
A Famiglia kétszemélyes kártyajáték. Két maffiafőnök próbálja a legtöbb és legjobb embereket toborozni magának. A legértéktelenebb gengszterek kivételével két egyforma (egyazon családba tartozó, egyforma értékű) gengszternek kell nálunk lennie ahhoz, hogy a család következő szintű maffiózójának kártyáját a kezünkbe vehessük. Ilyenkor az alacsonyabb értékű gengsztereink közül egyet magunk elé teszünk az asztalra. De a családok különböző képességei különböző extra lehetőségeket is kínálnak… aminek persze megvan az ára.
A Fun Fair (Rummelplatz) az Eggertspiele különleges ünnepi játéka, amelyet a kiadó fennállásának 15 éves évfordulójára készített számos nagy tervező, többek között Friedemann Friese, Michael Rieneck és Stefan Stadler (Cuba), Inka és Markus Brand (A Castle for All Seasons), illetve Peter Eggert és Tobias Stapelfeldt (Neuland). A vidámpark számos apró, különböző, ötletes kis játékból áll, amelynek mindegyikén pontokat gyűjthetünk a győzelemért. Riadozhatunk a szellemvasúton, sikíthatunk a hullámvasúton, dodzsemezhetünk és így tovább – ez a játék az unalmas szomszédokat is lelkes társasozókká változtatja!
Ami a régi nagy neveket illeti, a „nagyok” kincsvadászatra hívnak minket: az idei ősz kínálatában találkozhatunk a termékeny olasz Bruno Faiduttival (Citadella) és az együttesen is két Spiel des Jahrest besöprő Wolfgang Kramer és Michael Kiesling nevével. Utóbbiak a Tikal folytatásával jelentkeznek.
A Tikal II visszavezet minket Közép-Amerikába, ahol egy eddig rejtve maradt templomot találunk, amelynek ezúttal a belsejét próbáljuk feltárni. A templom számos meglepetéssel és sok-sok arannyal szolgál az arra érdemes felfedezőknek. A játék menete nagyban eltér az elődjétől, de itt is nagy, hatszögletű lapokon tárjuk fel a területeket – amelyekre ezúttal csak akkor léphetünk be, ha megvan hozzá a megfelelő kulcsunk. Ezúttal amikor sorra kerülünk, két akciónk van: az expedíciónkat körbemozgatjuk a tábla körül, hogy választhassunk az elérhető akciók közül, majd a vezetőnkkel mozgunk a templom belsejében, hogy újabb és újabb területeket tárjunk fel.
Az Isla Dorada Bruno Faidutti játéka, bár több tervező is helyet kapott a dobozon: Alan R. Moon például azért, mert az Elfenland táblája és fantasybe illő közlekedési eszközei jelentették az alapot a játék tervezéséhez. Az expedíciónkkal kincseket keresünk egy rejtélyes szigeten, de mivel veszélyes a terület, a csapatunk együtt utazik – vagyis együtt mozgunk a táblán. Különböző kártyákat gyűjtünk (mozgást lehetővé tevő lapokat, akciókártyákat, célkártyákat, átkokat, jó és rossz lapokat), hogy licitálások és egyezkedések következtében mi tudjuk megmondani, hogy az expedíciónak merre kell haladnia, begyűjtve kincseket, elkerülve átkozott helyeket és meggátolva másokat a céljaik elérésében.
A legnagyobb meglepetéseket az ismeretlen, új tervezők nagyszabású játékai tartogathatják. Ezekből is hoztunk néhányat; a témájuk mindenképpen igazán szokatlan.
A Dakota a vadnyugat meghódításáról szól. A játékosok egy csapat telepest vagy egy indián törzset irányítanak (szabadon választott felosztásban: akár egy indián és három telepes, vagy három indián és egy telepes csapat is lehet a játékban), és küzdenek a természeti erőforrásokért, amelyek a különböző játékosoknak különböző értékűek. A fém és fa fontos a telepeseknek, a bölények és lovak az indiánoknak. A telepesek bankokat, vasútvonalakat és kocsmákat építenek, míg az indiánoknak fontosabbak a nagy totemoszlopok és a törzsi táncok. Miközben az egy oldalon álló játékosok egyszerre fognak össze egymással és versegenek az erőforrásokért, a másik oldal könnyen megtámadhatja őket…
A The Great Fire of London 1666 a nagy tűzvész idejébe vezet minket, amikor egy pék hibájából 13 ezer ház lett a tűz martaléka, és 80 ezer londoniból 70 ezren lettek hajléktalanok. A lordmajor nem képes gyors lépések meghozatalára, ezért a mi dolgunk, hogy csapatokat toborozva megküzdjünk a tűzzel, eldöntve, melyik kerületeket mentsük meg a többi beáldozásával. Az opportunisták megpróbálnak mindebből előnyt kovácsolni maguknak: vajon a legértékesebb, épen maradt ingatlanok birtoklása, vagy a tűzoltásban való legnagyobb szerepvállalás tesz majd minket alkalmassá az új lordmajori cím elnyerésére?
A Grand Cru a szőlőtermesztés és bortermelés világába kalauzol minket. Türelem, odaadás, a piac kellő ismerete egyaránt szükséges a profit eléréséhez. Ehhez kezdetben kölcsönt veszünk fel – a játék addig tart, amíg az első játékosnak nem sikerül visszafizetnie maradéktalanul a külcsönét! Bölcs befektetésekre van tehát szükség, figyelnünk kell a pincét, meg kell találnunk az egyensúlyt a hosszútávú stratégiák és a rövidtávú érdekek között, de természetesen a győzelemhez remek időzítés is szükséges!
A Mousquetaires du Roy az Ystari legújabb játéka. Hogy éppen francia címet adtak a Három testőr adaptációjának, annak az lehet az oka, hogy így legalább ismét elfért a dobozon az Y és az S betű is. A testőrök (1-4 játékos) a Miladyvel versengenek, hogy előbb találják meg a királyné nyakékét. Emellett számos helyen le kell leplezniük összeesküvéseket… Mindenki egy ellen, egy mindenki ellen!
Közel sem értünk a végére a legérdekesebb játékoknak, és de ízelítőnek talán elég. A Gémklubban minden szerdán kibontunk és kipróbálunk néhány újdonságot, úgyhogy lesz még miről beszámolni az elkövetkező hetekben…
Kócsag
