Esseni út élménybeszámoló
1. nap (szerda) Az utazás
Idén is útra indult a Gémklub csapata, hogy meglátogassa Essenben a társasjátékok Európában megrendezett legnagyobb kiállítását és vásárát. Az 1200 km-es út hosszú volt, de tele volt humorral, jókedvvel és izgalommal. A legtöbben előre készültek játéklistákkal, nehogy elfelejtsék mit kell beszerzni mennyiért. A Gémklub is készült listával, amelyet előzetesen ti adtatok meg és amelyet többé kevésbé sikerült is teljesíteni. A szerdai nap utazási fáradalmai nem hozták a várt eredményt, hiszen a megérkezéskor senki, még a sofőr sem volt fáradt. Sokkal inkább fárasztóak voltak a kiállításon töltött napok.
2. nap (csütörtök) Az ostrom<
A csütörtöki nyitás inkább egy megszállás volt, mint amikor a görögök elfoglalták Tróját, elsőnek nehézkesen ment a bejutás, de utána mindenki beügyeskedte magát valahogy. Elképzelni sem merem mit érezhetettek az Asmodee és a Heidelberger standján ülő eladók, amikor rájuknyitották a falkát. Gyakorlatilag azt kell elképzelni, hogy egy kisvárosnyi ember beözömlött és rácsapott mindenre amit látott, mint az éhes kutyák. Hirtelen a kiállítás megtelelt emberrel, nem egyet láttam belépéskor, aki máris vásárolt valamit. Így fogyott el néhány játék is, mint a Heroes Might and Magic új kiadása, a World of Tanks, az angol Rokoko és még sok más is. Az első nap így a ritkaságok megszerzése volt mindenki feladata. Az idő nagy részében én és a többiek főleg arra szántuk a napot, hogy megszerezzük az előzetesen jelzett baráti és céges igényeket, persze már amit tudtunk. Ez arra is jó volt, hogy tulajdonképpen bejártuk az egész kiállítást. Sok felől azt hallottam, hogy az idei kiállítás kisebb helyen volt, de szerintem a tavalyihoz képest nem, mindössze annyi történt, hogy sok kisebb teremből három óriási termet rendeztek be. Ebből az egyik terem háromnegyede comics hangulatú beöltözős, újságos, műanyag figurás, szerepjátékos és mangás hangulatú volt, a maradék fele pedig kisebb cégek bemutató odúja. Ilyen volt például két magyar cég is, akik az Alarm! U-Boot tengeralattjárós taktikai játékot és a Rawen TCG gyűjtögetős játékokat promótálták. Remélem sikerült nekik, szurkoljunk együtt, hiszen ez közös érdekünk is. A másik két terem ereje teljében volt, hiszen dugig volt társasjáték kiadókkal. Azt vettem észre viszont, hogy a nagyobb kiadók (Asmodee, Queen Games, Z-man, Pegasus Spiele, Days of Wonder, White Goblin stb.), a Czech Games kivételével, főleg a 3-as teremben kaptak helyet. Itt a légkör is más volt, hiszen jóval több asztal volt kirakva, magasabb volt a boltozat is, így több levegőt kaptunk a bámészkodó tömegben. Szó szerint mondom, előre senki nem nézett, mindenki valamelyik elsuhanó standot figyelte, hogy ott milyen érdekességet találhat és esetleg le tudna-e ülni egy kicsit játszani. Mivel első nap zöldfülűek voltunk, így nem nagyon sikeredett játszani csak talán egy két északi ország kevésbé neves játékaival. Egésznap ámultunk bámultunk, majd végül a szállásra visszaérkezéskor álmodtunk, úgy elfáradtunk. A hosszú út, a sok vezetés nem fárasztott ki annyira, mint egy nap az esseni túrán a kiállításon.
3. nap (péntek) Szánjuk, bánjuk, de játszunk<
A második nap inkább már szó szerint a játszásról szólt. Az első nap tanulságai után, már nyitás előtt egy órával a bejárat előtt rostokoltunk várva, hogy lerohanhassuk a játékmestereket. A játékmesterek többnyire jól felkészültek voltak, de akadtak olyanok is, akik szerintem azt sem értették, hogy mi ez az egész, csak valahogy rávették őket, hogy egy két játékot magyarázzanak el. Itt kérdés az is, hogy el tudják mondani, de játszottak is vele? Így sikerül néhány játékot a nap folyamán kipróbálni, mint a Speculation, Via Appia, Relic Runners, Firefly, Lost Legends, Lords of War napközben egy nosztalgia Escape, de csak azért, hogy felpörgessen! Annak viszont örültem, hogy amit tudtam, azt már az első nap megvásároltam, így nem izgultam marad-e holnapra. Így járt egyik emberünk is, aki elkövette azt a hibát, hogy azt hitte a World of Tanks kártyajáték lesz még olcsóbb is, és így elnapolva látta annak hiányát. A jövőben mindenkinek ajánlom és legyen ez tanulság, amit a gyerek kér, azt vedd meg azonnal és ne foglalkozz az árakkal.
4. nap (szombat) A megszállás<
A harmadik nap realizálódott bennem, hogy a 2-es teremből milyen érdekes lények mászkálnak át a többi terembe. Nem tudom ezeket kiengedték, hogy hűljön le tőlük a nép, de mindenféle zombival, elfel, orkkal és képregény hőssel találkoztam útközben. Szerencsére sikerült magukat beleélni a szerepükbe, így a zombik a frászt hozták egy két gyerekre is, hiszen annyira jól kidolgozott beöltözéseket láttunk, hogy egy két kanyarban még én is elgondolkoztam azon, hogy mikor lesz szükség Milla Jovovich segítségére. A harmadik napon folytattuk a játékok kipróbálását és még mindig vásárolgattunk is, remélve, hogy jól döntünk az időzítésről. A jó szokás végett megint korán keltünk, nem is tudom aludtunk-e, néhány nap összefolyt. Nyitás előtt toporzékolva rohantunk, hogy játszhassunk egy Glass Road-t, mire kiderült, hogy előzetesen be kell jelentkezni. Így maradt a Yunnan, ahol egy félórát kellett várni játékmesterre, mert nem annyit tartottak, hogy minden asztalhoz jusson. A Yunnanban elég erős az interakció, bizonyos lépések megpecsételhetik egy játékos sorsát. Csak az erős idegzetűeknek ajánlom, a teszt alatt voltak érdekes szemöldök mozgások és felkiállítások. Este visszaérkezéskor hulla fáradtan még felbontottuk néhány aznapi zsákmányt és játszottunk éjfélig.
5. nap (vasárnap) A megtérülés napja<
Véleményem szerint minden nap nagyon sokan voltak, de ezek közül a hétfő és a vasárnap volt a csúcsidő. Ezen a napon mindenféle ember vagy valamilyen lény részt vett a rendezvényen remélve a kiállítás általi beruházás megtérülését. Mi is ezt tettük, hiszen ezen a napon főleg délután elkezdődtek a leértékelések, amely már mondjuk így a kereskedőknek is jobban kedvezett. Információképpen annyit, hogy egy kiutazás csapatban kijöhet 50-70.000 Ft-ból, amelyben benne van a szállás, az üzemanyag költség és a belépő ára, ami 27 EUR. Amit még költeni kell az a ételfogyasztás és a játékok. Ételt lehet közértből is beszerezni, így talán olcsóbban kijön, de én például 4EUR-ért olyan Hot Dog-t edtem, ami egész napra elég volt, így szerintem nem kell annyira aggódni emiatt.
Ha jól akarsz járni, akkor menj negyedik nap a Queen Games standjához, ahol szó szerint egy Speculation zajlik. Én még ilyet nem láttam. Odamentünk a nem tudom hanyadik leértékelés után, a csaj összeszedte nekünk mindent, amit felírtunk a papírra, majd közöltem vele, hogy hát jó volna egy kis kedvezmény, ha már igaz ennyit vásárolunk. Ő persze ebben nem kompetens, rámutatott egy indiai úrra, hogy ő vele alkudozzak. Nekem se kellett kétszer mondani, így el kezdtem alkudozni valószínűsíthetően a Queen Games tulajdonosával, aki ránézett arra amit kértünk és intett a csajnak egy 10%-ot. A vicc az volt, hogy miközben a csaj mégegyszer átszámolta, a rendelésünket, addig valami okoska a 25EUR árakat lecserélte 19EUR-ra. Ekkor jött a bibi, mert újra elkezdtünk alkudozni. Itt már elég érdekes volt a dolog, mert elsőnek azt mondták, hogy ezt már nem lehet, utána látták a szemöldökünk hullámzó mozgását és végül levonták az árát 19EUR-ra. Sajnos ebből már nem kaptunk 10%-ot. Az egész olyan volt, mint egy piac. Nem tudom itthon jól gondolom mit csinálna velünk az adóhatóság emiatt, ha így szerveznénk a kiállítást? A nagy aukció hatására sikerült megháromszorozni utolsó nap a játékmennyiséget, ekkor megkezdődött az aggodalom, hogy be fogunk e férni az autóba vagy sem. Az autó minden zegzugját kihasználva azonban sikerült legyűrni a természeti erőket és tűzön-vizen át siettünk haza. Itthon a kipakolásnál, amikor is mindig leraktunk egy-egy embert szinte alig látszott, hogy egyáltalán bármit is kiraktunk volna az autóból. Ezzel párhuzamosan szomorú tényként kezeltük, hogy sok olyan játékot nem tudtunk megvenni, amit eredetileg terveztünk, mivel az vagy idő előtt elfogyott, vagy már nem volt több hely, ahová be lehetett volna passzírozni a kocsiba. Így is szép mennyiséget hoztunk magunknak és másoknak egyaránt. Fél ötkor indultunk haza, és reggel hét órára mindenki az otthonában volt.
Remélem, sikerült kellő képet adnom az esseni Mekkáról, valamint a sok kép megfelelően tükrözi a kinti hangulatot. Összeségében mindenkinek ajánlom, hogy életében legalább egyszer menjen ki így vagy úgy erre a csodálatos rendezvényre. Nem javaslom feltétlenül azért eljönni, hogy megérje, sokkal inkább az élményért, de az sose baj, ha közben jól is jár az ember. Találkozunk jövőre Essenben!
Köszönöm, hogy elolvastad az alábbi cikket és várjuk a véleményeket a beszámolókról ide a fórumba és a Facebook oldalra egyaránt.
Cikket írta: Kiss Norbert, üzletvezető
További beszámolók és képek: Jem magazin oldalán.
