A játékszabályokat elolvasva ismerős érzések lesznek úrrá rajtunk. A Csótánypóker alapjai ugyanazok, mint a számos néven ismert bash (amihez gyufákra és dobókockákra van szükségünk) vagy a svindli (amihez magyar kártya kell) – a blöff. Amiben már az első pillanattól kezdve más, az a megjelenése. A Csótánypóker kártyáin különböző „gusztustalanságokkal” találkozhatunk: denevérrel, csótánnyal, poloskával, varanggyal, patkánnyal, pókkal, skorpióval és léggyel – tehát minden olyan lénnyel, amiktől minden rendes szülő megrémülne, de amik a gyerekeink legnagyobb kedvencei.
A Csótánypóker a blöffmesterek nagy játéka, hiszen e képesség nélkül nehezen nyerhetünk – még szerencse, hogy egy körben egy vesztes van, mindenki más győz. A szabályokról röviden: osszuk szét a 64 lapot – nem gond, ha nem jut mindenkinek ugyanannyi. Ezt követően kezdődhet a blöffölés! Válasszunk ki egy tetszőleges lapot, és adjuk oda az egyik játékosnak úgy, hogy senki se lássa, mi van rajta. Ekkor mondanunk kell egy élőlényt, ami vélhetően a lapon szerepel. Ez az állítás lehet igaz és hamis is. A másik játékosnak az a feladata, hogy eldöntse: „szóba áll-e” velünk. Ha igen, akkor tippelnie kell, hogy az állításunk igaz-e vagy hamis. Ha jól tippel, akkor a lapot visszakapjuk, ha rosszul, akkor ő kapja meg. A másik lehetőség, hogy nem alkot véleményt, hanem felhúzza, megnézi, és továbbadja egy másik játékosnak – ekkor mondhatja ugyanazt az állatot, amit mi mondtunk, vagy akár mást is. Itt a kör ugyanaz: a harmadik játékos vagy tippel, vagy továbbadja a lapot, ami addig megy körbe, amíg valaki rá nem szánja magát a tippelésre, vagy amíg az utolsó játékoshoz nem ér, akinek ekkor már muszáj tippelnie. A következő kört az kezdi, akinél a lap landol.
Persze a játék nem csupán abból áll, hogy adogatjuk egymásnak a csótányokat. Figyelemre és óvatosságra is szükségünk van, hiszen akinél először összegyűlik négy egyforma lény, az veszít. Az igazi „bosszúság” pont az, hogy nincs nyertes, csak vesztes. Szinte biztos, hogy mindenkinek megfordul a fejében, hogy simán végigadja a lapokat anélkül, hogy tippelne, de a szabályok erre is megoldást nyújtanak: az is vesztes, akinek először fogynak el a lapjai. Így bizony muszáj tippelnünk, blöffölnünk – bevállaljuk, vagy épp beijedjünk egy kis poloskától. Két játékos esetén az előkészületek módosulnak, de a cél ugyanaz.
A Csótánypóker segítségével kiismerhetjük az ellenfeleinket, megtanulhatunk blöffölni, valamint ösztönössé tehetjük a testbeszéd felismerését. Nagy előnye, hogy nincsenek örök nyertesek vagy vesztesek, profik vagy kezdők. Minden játékmenet új bátrakat szülhet!
dixi
