Az előadást Aczél Zoltán, a Gémklub alapítója, ügyvezetője tartotta, és olyan volt, mint egy ősidőkbeli történetmesélés a tűz körül. Zoli mesélt, a többiek pedig hallgatták. Aztán jöttek a kérdések.
Ha már társasjáték-kiadóról,-kiadásról volt szó, Zoli azzal indított, hogy lényegében egy mondatban definiálta a társasjáték-kiadót:
„Egy társasjátékos csapat, amely üzletszerűen működik annak érdekében, hogy társasjátékötletekből, mint szerzői művekből termékeket, értékeket hozzon létre; ezeket értékesítse és népszerűsítse.” Ez persze egyfelől definíció, másfelől hitvallás is. Rögtön azzal folytatta, hogy elhelyezte a társasjáték-kiadót a fejlesztő – (kiválasztó, véglegesítő) kiadó – gyártó – értékesítő (akár több lépésben, nagyker.-kisker.) – végfelhasználó láncolatban.
Azután jött egy kis töri, Ravensburger, Kosmos, második világháború… hogyan is indult ez a társasjáték-kiadósdi – röviden: könyvkiadókban akadt néhány lelkes őrült, aki talált néhány izgalmas játékot, és azokat meg akarta ismertetni a világgal. Klaus Teubernek például a Catan telepesei című – igen sikeres – játéka teremtette meg az anyagi alapot ahhoz, hogy kiadót létesítsen két barátjával, egy kommunikációs szakemberrel, valamint egy menedzserrel, aki korábban a Hasbrónál volt. Nem csak Teuber ötleteiből dolgoztak, hanem más szerzők ötleteit is gyűjtötték. Kerestek egy gyártót is, ez volt a Simba Toys. Aztán ezt a kis céget elcsábította a Kosmos, ami addig csak könyvkiadó volt. Mára igen jelentős társasjáték-kiadó lett belőle.
A társasjáték-kiadó alkot. Értéket teremt. Ez volt a lényeg, többször is előjött – és hogy mindehhez mi tud alapot adni? Kiterjedt játékismeret, az aktuális piaci igények ismerete (mit várnak ma/az adott időben egy társasjátéktól), és mindenekelőtt szeretete: egy olyan csapat lehet csak igazi motorja egy kiadónak, akiknek az élete a társasjáték. Kicsit őrültek is talán, mert, ahogy Zoli fogalmazott: „Társasjáték-kiadás nincs anélkül, hogy valaki őrültje, szerelmese legyen a társasjátékoknak.”
Egy kiadó két dolgot csinál: játékokat fejleszt és játékokat lokalizál, vagyis a saját ország nyelvére lefordítja, feldolgozhatóvá tesz játékokat. Ez persze komoly válogatást is jelent, akár a játékötletekből kész játék fejlesztése, akár a külföldön megjelenő töménytelen mennyiségű játékból néhány, megjelenésre legérdemesebb játékok kiválogatása. Hosszú és kemény procedúra ez, amelynek azért természetesen része a játékok kipróbálása, tesztelés… szóval valami mégiscsak kellemes. Aztán következik a fordító, vagy az illusztrátorok, fejlesztők, szövegalkotók stb. Majd az anyagok a gyártóhoz kerülnek, onnan a forgalmazóhoz, és így tovább.
Szóba került a Gémklub kiadó küldetése is, és ennek kapcsán az az értékrend, amit ez a csapat képvisel, és amelynek része az elgondolás, miszerint a társasjáték, maga a játék is több mint puszta szórakozás, mert annak művelése, terjesztése hozzájárul a kultúrához, ami a társadalom számára fontos.
„Az a misszió, hogy a társasjátékot a társadalom fogadja el értéknek. Igazi, kulturális, emberi értéknek. Nem szórakozásnak, hanem kulturális értéknek.”
Aztán persze volt egy kis Gémklub-történelem, amin keresztül az is szépen látszik, hogyan változnak a kiadás stratégiai szempontjai, a kiadás mikéntje. Onnan indult az egész, hogy 30 évvel ezelőtt a Gémklub csak egy klub volt, és még néhány évig Magyarországon nem igazán voltak valódi (modern) társasjátékok, azokat külföldről kellett behozni, elsősorban persze Essenből. A „hőskorban” a dolgok úgy kezdődtek, hogy a kiadók gyakran ingyen adtak játékokat, akár egy-egy kartonnal, mert támogatni akarták a klubot, és rajta keresztül azt, aminek a csírája volt: a magyar társasjátékos kultúrát. Aztán nőni kezdett az igény itthon, nem is a klub akart eladni, inkább az emberek valahogy hozzájutni ezekhez, így valamikor ekkortájt született meg az az alapgondolat, ami a mai napig nagyban meghatározza a kiadó munkásságát: ennyi pénzünk van; mit tudunk megvenni/megcsinálni/kiadni belőle? Ezzel kapcsolatban főbb változás csak a pénz mennyisége.
Kezdetben egyébként végtelenül egyszerű volt a stratégia: „Ez kell.” Kipróbálni, megszeretni, megszerezni, hogy itthon is lehessen. Ez volt a helyzet annak idején a Dixittel és a Dominionnal is– hát valahogy így indult. A Gémklub történetéről egyébként Zoli a klub fennállásának 30. évfordulója alkalmából cikksorozatot is írt, amelyet itt olvashattok.
A játékválogatás, mint a kiadó egyik fő feladata is központi téma volt. Ennek a stratégiájából két kulcsvonalat érdemes kiemelni: egyfelől azt, hogy a kiadó több közönséget is kiszolgál, de a társasjátékos kultúra terjesztését is szem előtt kell tartania, így bár minden szentnek – és gémernek is – maga felé hajlik a keze, nem lehet mindig gémer játékokat kiadni, sőt, kiemelten fontosak a családi és a bevezető társasjátékok, mert ezek tudnak belépők lenni az összetettebb játékok világába, ugyanakkor korosztályokon átívelve nyújtanak játékélményt. A másik, hogy nagyon hasonló működésű játékot ritkán lehet kiadni, hiszen minél szélesebb palettát akarunk mutatni a hazai potenciális játékosoknak.
Ezért a kiadó élménystílusokat tesz egymás mellé, és ezekből állít össze repertoárt.
Családi kategóriában például a Dominionnal egy időben a Zoolorettót jelentettük meg, aztán jött a Dixit, ami már egyfajta határterület a partijátékokkal. Egy polcon egymás mellett látni olyan játékokat, mint a Zooloretto, a Dixit, a Concept, Fedőnevek, Bang!, Cash 'n Guns stb. – ezek között van egyfajta szinergia, ezek együtt is képesek lenni, mert aki mondjuk egy bolt polcán látható Dixit – Bang! – Fedőnevek trióból két játékot már ismer, könnyebben vállalja be a harmadikat. És nem fog csalódni.
Ami pedig a gémer játékokat illeti. Fontos a Gémklub számára, hogy mindig előrébb járjon egy játék behozatalával, minthogy az jól eladható lenne. Ez a fajta mentalitás az úttörő misszió része. A Dixitet 5 évvel azelőtt, hogy a Gémklub megjelentette, nemigen lehetett volna itthon eladni. Egy utat kellett bejárnia ehhez is a társasjáték-kiadásnak, és most is úton van. Magától értetődő, hogy egy komolyabb stratégiai játékból, mint akár a Korokon át vagy a Nagyfeszültség, nem lehet tömegével eladni. Üzletileg nem kifizetődő. De imádjuk őket, és a misszió része, hogy ezt is elhozza, hogy tanítsa a piacot, és valóban, stratégiai játékot már valamennyivel többet el lehet adni, mint néhány éve, de nagyrészt ez nem üzleti döntés, hanem misszió.
Az a fajta tanítása, „edukációja” a hazai játékosoknak, illetve potenciális játékosoknak, amiről Zoli beszélt, persze nem merül ki abban, hogy a Gémklub egyre merészebb, egyre komolyabb játékokat jelentet meg. A Gémklub játékmesterei járják a boltokat és tanítják a játékokat, a boltok pedig felismerik az értékeket, amelyeket a kiadó közvetít, így nyitottabbak az újdonságokra, ezáltal válva igazi partnerekké a társasjátékos kultúra terjesztésében.
Végezetül, még mielőtt elhangzott volna az a három új cím, ami ezen az estén, első kézből csak a jelenlévők számára lett bejelentve, jöttek a számok. Nyilván ez sem érdektelen, sokak számára izgalmas dolgok ezek, legalább a hazai játékpiac/játékhelyzet értékeléséhez. Röviden: 12 magyar játékszerző, több mint 130 magyarított játék, sok díjnyertes játék, ezek közül csak néhány Spiel des Jahres-es példa került elő (szóval csak néhány példa: Zooloretto – Év játéka, Spiel des Jahres 2007, Dixit – Év játéka 2010, 7 Csoda – Kennerspiel des Jahres, Év gémer játéka, 2011, Hanabi – Év játéka 2013, Colt Express – Év játéka 2015, Fedőnevek – Év játéka 2016, Az elvarázsolt labirintus – Év gyerekjátéka, Kinderspiel des Jahres 2009). Világszinten több mint 8 millió Dobble kelt el, 7 millió Abalone, 4 millió Sztorikocka, 1-1 millió Dixit és Bang!
A három bejelentett cím aznap este a Holtak tele (Dead of Winter), a Capitan Sonar és az Avalon volt. Persze ha olvassátok a Hírek rovatunkat vagy követtek minket Facebookon, akkor erről már másnap értesülhettetek.
Ezek kapcsán zárásképpen néhány szó esett még a magyarítások bejelentéséről, főleg, ami a bejelentések időzítését illeti: alapelv, hogy akkor jelentünk be valamit, ha már biztos. A hőskorban, de igazából még néhány éve is igaz volt, hogy ami meg lett beszélve ezen a piacon, ahhoz mindenki tartotta magát, így nem nagyon voltak utolsó pillanatos átpártolások, de egyre inkább megesik, hogy valaki elég nagy pénzzel ráígér egy megállapodásra, és viszi. A leendő címeket ezért sokáig igen nagy titokban tartjuk. A másik fontos szempont a gyártás volt. Hogy egy játék magyarítása melyik gyártásba fér bele, az attól is függ, mikorra tudjuk leadni az anyagokat, amit persze előtte meg is kell kapni. Aztán megesik, hogy a fordítást követő lektorálás utáni újabb szerkesztéssel felvezetett lektorálás után elküldött anyagban a külföldi kiadó még módosít valamit, amit aztán újra lektorálni kell. A gyártás is idő, meg is kell érkezniük a játékoknak, és hogy az mikor lesz, azt sokszor még a nemzetközi nagy kiadók is nehezen tudják megjósolni – emlékezetes példa erre, amikor egy hajó az óceánon rostokolt néhány hétig, fedélzetén a nagy óvatossággal meghatározott, de addigra túllépett megjelenési dátumú Pandemic Legacyval…
És persze elhangzott, amit már tudhatnak, akik online is követnek bennünket, hogy még messze nincsen minden bejelentve, így például azóta jelentettük be a Robinson Crusoe magyar kiadását, a Kalandok az elátkozott szigetent.
A társasjátékok választása kapcsán felmerült egy egészen jellegzetes kérdés, amelyet fontos még megemlíteni: mi történt a Dominionnal és az Évszakokkal? A válasz pedig az, hogy bár mindkét játékot nagyon szeretjük, az a helyzet, örök kérdés, hogy a rendelkezésre álló pénzt milyen játékokra költjük. És vagy olyanokra, amit már kiadtunk, de a görbéje még felfelé tart – ez nyilván nagyrészt üzleti megfontolás; vagy új címekbe. Ebbe az ujjunkba haraptunk. Idén nem adunk ki újra Dominion alapjátékot (a szintén alapjátékként is használható Dominion: Intrika még kapható), ez nem jelenti azt, hogy nem merülhet fel valamikor újra, mégis annyi jó új játék közül kell évről évre választani, hogy nagyobb az esély arra, hogy az erre is fordítható pénzt még egy új játékra költjük.
Az előadást követő kérdések zöme egyébként a játékfejlesztést, a játékszerzők lehetőségeit érintette, bár nem ez volt az előadás gyújtópontja, Aczél Zoli azért kimerítő válaszokat adott, amelyek viszont egy következő esttel esnek erős átfedésbe: reagálva ugyanis erre az érdeklődésre, azóta meghirdettük a második kiadói estet, amelynek éppen ez lesz majd a központi témája: játékötlettől a kiadásig. Az esemény részleteit itt olvashatjátok. Várunk benneteket szeretettel!
Woland
