Egyike azoknak a ritka játékféléknek, ahol a gyerekek pofátlanul el tudják verni idősebb riválisaikat! Nem csoda tehát, hogy ezek a játékok direkt vagy a gyerek, vagy a parti irányba dőlnek. De nézzétek csak, itt jön egy játék, ami egyszerre megragadja a gyerekbarát játékok egyszerűségét és mégis képes egy egész szobányi felnőttet gúzsba kötni. Ez pedig nem más, mint a JÓGI.
Mit rejt a Jógi?
A Jógi egy egész testet igénybe vevő ügyességi játék, méghozzá egy szinte zsebbe férő fémtasakban. Azért nem érdemes kompakt mérete miatt alul becsülni a Jógit, hiszen egy olyan játék rejtőzködik ebben a lime-zöld dobozban ami jobban megdolgoztatja az embert, mint egy Homályrév doboz emelgetése! És, amennyiben a pózolás trükkős játékmenete önmagában nem lenne elég, várjatok míg megismeritek az egymással kikezdő szadista játékmódot... De kezdjük csak az elején!
Kezet a pirosra…
A Jógi játékmenete piszok egyszerű: A játékosok sorban húznak egy-egy kártyát a játék ergonomikusan kialakított laposztóiból, majd kijátszák azokat maguk elé! A felhúzott lapok mind egy-egy egyszerű akciót, tevékenységet (pl: “emeld fel a jobb karod”, “tars a kisujjad lefele”, stb.) követelnek az őket húzó játékostól. A zöld kártyák csak bizonyos végtagok bizonyos pózba vágását várják el, de a különleges narancs kártyáknál konkrétan kötelező a kártyákkal való testi kontaktus (pl: “ez a kártya legyen mindig a fejed tetején”)!
Ez önmagában még nem hangzik nagy számnak: szinte bárki fel tudja emelni a karját a feje fölé, vagy egy kártyát a hóna alá rejteni. A trükk a játékban ott rejlik, hogy ezeket a látszólag egyszerű akciókat *tilos félbehagyni*.
Körről körre mindenki elé (vagy, narancs kártya esetén, testére) egyre több kártya kerül, így egy idő után egy kívülállókat a játékosok inkább perecekre, mintsem hogy valódi emberi alakokra fognak emlékeztetni. De ha valamelyik játékos számára túl sok lenne ez a Cronenbergi kontorzió és nem tudja betartani a számára kiosztott összes kártya szabályát, hát puff, kiesik (néha akár valódi puffanással, hiszen ilyen esetben lepottyani a székről nem szégyen).
Így a játék folyama alatt a játékosok egyenként ki fognak pottyanni, egészen addíg, amint az utolsó előtti játékos ki nem esik, és az utolsó túlélő magáénak tudhatja a vérrel és izzadsággal kiharcolt győzelmet!
Eddig a játék egyszerű és nagyszerű! Elsősöktől kezdve hajlékonyabb nagyikon át mindenkit elszórakoztat. No de mi van akkor, ha egy kissé játékosabb, kissé nyomulósabb, kissé agresszívabb társaságról van szó? No, akkor jöhet a szadista mód!
*Ostorcsapás*
A szadista játékmódban a játékosok két lappal kezdenek a kezükben. Amikor rájuk kerülne a sor ezekből egyet egy másik, tetszőleges játékos elé kell kijátszaniuk! Így az egész élmény egy cuki kis játékból egy céltudatos, sőt, kifejezetten vérszomlyas kikezdősdibe alakul át: a gyengék elhullanak és a nagyszájúak gyorsan egy laptenger alatt találhatják magukat! Bizony, a szadista módban a győzelemhez nem csak ügyesség, de vasideg is szükségeltetik!
Testkifacsarás mesterfokon
Sikeres játék lévén a Jógi nem maradt sokáig egyke: a készítők keze alól seperc alatt kiröppent a JÓGI GURU, ami nagyon nem csak az alapjáték kiegészÍtőjeként, hanem egy teljes egészében önálló játékként is játszható!
Szerencsére eme folytegészítő fejlesztői nem elégedettek meg egy másszínű dobozzal és pár új pózzal! A Jógi guru két egészen új lap típussal keveri meg a testkifacsarást! A kék ritmuslapok olyan kis tevékenységeket tartalmaznak, amelyeket minden új lap felhúzása előtt el kell játszani. A játék elején ezek még semmiségnek tűnhetnek, hiszen látszólag minimális erőfeszítés, pl. megkoppantani a pakli tetejét…
...de mire a játék végére érnek a játékosok, a legkisebb mozdulat is egy ügyességi feladvánnyá alakul a több tucatnyi szabály terhe alatt kifacsart végtagjaiknak köszönhetően.
Érezhető, hogy a kék lapok már magukban elég sok gonoszságot hoznak a konyhára (hát még a szadista játékmódban), de a doboz igazi innovációja a lila “guru” kártya!
Ezek a lapok hirtelen az egész szobát játéktérré alakítják: minden guru kártya egy tárggyal való interakciót kér, de arról, hogy ez a tárgy pontosan mi lesz nem a kártya, és nem is a lapot elszenvedő játékos, hanem a tőle jobbra ülő riválisa dönt el! Itt ömlik be a játékba a kreativitás és a szabadság szele: egészen addig, amíg minden játékos kényelmesen el tudja azt érni bármilyen tárgy a játék részévé válhat! Legyen szó a dobozról, a széketekről, akár a fal vagy plafonról (vagy, igazán kegyetlen és közeli baráti társaságban: bármelyik végtagról), hirtelen nem elég csupán a kártyákra figyelni, és elkerülhetetlenné válik az egymásba ütközés!
A bölcs guru mondta vala...
Vannak olyan játékok amelyeknek a hangulatát képtelenség teljes egészében átadni az írott szó formájában. Az igazi élményt csak úgy lehet átélni, ha felnyitjátok az alapjáték (vagy folytatásának) a pár-ezer forintos fémdobozát, körbeülitek az asztalt, és kiderítitek, hogy melyikőtök a legjobb JÓGI.
Jó játékot kívánunk!
