De nem csak ők: láthatatlan kis szellemek is vannak közöttük, akiket boldog mosolyra csal minden hatalmas fa és a rajtuk élő kis erdőlakók látványa.
A japán hiedelemvilág ezen szellemeinek, a kodamáknak kell a kedvére tennünk a Kodama: Az erdő szellemei társasjátékban, amelyben körről körre, felváltva egy-egy faágat illeszthetünk vaskos fatörzsünkhöz. Persze nem muszáj a kegyeiket keresni – de akkor bizony le fogunk maradni a pontgyűjtögetésben…
Erdei lakótelep ágas-bogas toronyházakkal
Hogy mi is történik a Kodamában? Bizony, fákat fogunk „építeni”, azaz minden fordulóban 4 ágat helyez a fájára minden játékos. És persze minden újabb ágért (azaz ágvégkártyáért) pontokat kapnak. Hogy mennyit? Az a törzsön és az ágon lévő „bérlőktől” függ.
Hatféle figura lakhat a fáinkon – és ebből egy rögtön a fatörzsön. Ez fontos, mert mindenki különböző törzzsel fogja indítani a játékot – azaz más lesz mindenkinek az „őslakosa”. És ez nem csak azért fontos, mert a pontjelölőjén is ez a figura lesz, hanem azért, mert a törzshöz illesztett ágkártyák nem csak az új ágon lévők után ad pontot, hanem az előttük lévőn (később: lévőkön) – illetve az elején nyilván a törzskártyán – lakó ugyanolyan figurák után is. Vagyis minden, azon az ágvonalon lévő ugyanolyan lakó után pont jár. De csak ha a lakosok „vonala” nem szakad meg.
Így ha például a törzsön kukac van, és egy új kártyán egy kukac és egy gomba, akkor az 3 pontot ér (2 kukac + 1 gomba). Amennyiben viszont a következő kártyán már nincs kukac, de gomba igen (meg mondjuk egy szentjánosbogár), akkor már más a helyzet: megkapjuk a pontokat a gombák és a szentjánosbogár után – de mivel megszakadt a kukacok népének ősi vérvonala, őket bizony elveszítjük.
Miért nem nyerő az „egy törzs – egy ág” stratégia?
Hihetnénk azt, hogy ezek után megéri egyetlen, de nagyon hosszú ágat építeni, és mindig azt a kártyát választani a körünkben, amelyen a már eddigi bérlőink láthatóak. „Természetanya”, azaz a játékszabály gondoskodik arról, hogy ne ilyen fura fákkal legyen tele az erdő. Ugyanis a fenti pontozási szabály csak addig érvényes, amíg a szerzett pontok száma nem haladja meg a tízet… Mi több, az ilyen ágkártyákat le se rakhatjuk arra az ágvonalra.
A másik dolog, ami miatt nem feltétlenül fizetődik ki egy ágra gyúrni, az évszakok szeszélye… Minden játéknál más szeszélykártyát csapunk fel a 3 forduló (azaz 3 évszak) kezdetén. A nyári „Hajtás” például azt jutalmazza, ha a kiválasztott ágkártyán négy lakos van. Az őszi „Ragyogó lombkorona” azért ad pluszpontot, ha olyan ágkártyát csatolunk fánkhoz, amin nincs gomb vagy csillag.
A harmadik ok, ami miatt nem éri meg, a kis kodamáink… Ők ugyanis mind egyedi ízléssel rendelkeznek, saját kívánsággal állnak elő. Viszont kívánságaik teljesítését bőkezűen honorálják. Van köztük olyan, aki egy olyan bérlőd után ad egy pontot, aki nem szerepel a törzskártyán – akárhány is legyen belőlük a fádon. Egy másik azt mondja: számold meg, hány virág és gomba van a fádon – és amelyikből kevesebb van, az után 2-2 pontot ad darabjáért. Egy harmadik 3-at minden olyan ágért, amely legfeljebb két kártya távolságra van a törzstől. Megint egy másik egyenesen 20-at, ha egyáltalán nincs olyan ágkártyánk, ami több mint három kártya távolságra van a törzstől…
A levelek és ágak változékony tánca – mitől is különleges a Kodama?
A játék legfontosabb motorja pont a kodamáink kívánságának teljesítése. Ugyanis a játék elején 4 kodamát kapunk, akiket aztán szabadon beoszthatunk, azaz mi döntjük el, melyik évszak végén melyiküket szeretnénk boldoggá tenni. Ez adja az egész játékban a tervezés alapját. Az első játékhoz mégis adnak a játék készítői segítséget – kodama csemetéket! Rajtuk nem kell gondolkodnunk, mert kész szetteket kapunk: egy-egy tavaszra, nyárra és őszre kirendelt kicsi erdőszellemeket.
De nem csak a kodamák sorrendbe állításától lesz a játék változatos. A játékban ugyanis nem a klasszikus lapkalerakós játékok elvén működik, azaz négyzetet négyzethez, vagy hatszöget hatszöghöz kell illesztenünk. A kiválasztott új lapot bármelyik, akár a törzsön, akár egy ágkártyán lévő ághoz hozzáilleszthetjük, és tetszés szerint „csavargathatjuk” azt. Állhat felfelé, balra dőlve, jobbra dőlve… Két szabály van csak:
- egy újonnan lerakott kártya csak egyetlen másik kártyát takarhat le (persze részben), és természetesen azon nem takarhat le egyetlen bérlőt sem. És persze később nem szabad őket elmozdítani.
- az újonnan lerakott lap nem nőhet a föld alá, azaz a törzskártya talpvonalától lejjebb…
Fák varázslények kívánsága szerint – elvarázsolt játékosok
Az eredmény? Gyönyörű, ágas-bogas fák alakulnak ki a játékosok előtt, és miközben élvezettel nézegetik azt, fél szemüket a pontjelzőkön tartják… és az előre kiválasztott kodama igényeit szem előtt tartva a négy, éppen elvihető ágkártyát szuggerálják.
Hogy miért? Hát természetesen azért, hogy az előttünk lévő játékosok ne vigyék el azt. Vagy ha elvitték, akkor azon imádkozunk, valami hasonlót csapjanak fel helyette. Mert hát mégis csak egy családi kártyajátékról van szó, ahol azért a szerencse is közbeszólhat.
Szóval erdőre fel, alkossatok szép fákat, amelyek a kodamáitoknak köszönhetően több pontot fog hajtani. Apropó: pont. Ha már fáról van szó, a játék a pontot egy levéllel jelzi mindenütt…
Tibaláj
