Semmi gond, hiszen ma már sok, és egyre több olyan társasjáték jelenik meg, amelyben nem egymás vetélytársai vagyunk, hanem csapatként, összefogva kell legyőznünk a játékot. A választék egyre színesebb, így nem kell aggódnunk, hogy a játékosok kora, a téma vagy a játék jellege miatt nem tudjuk a barátainkat, a családunkat egy együttműködős játékkal asztalhoz ültetni.
Könnyed partijátékokkal a közös nevetésért
Nem is lehet ezt a témát mással kezdeni, mint a legkönnyedebb partijátékkal: a Sztorikockában más dolgunk sincs, mint a fantáziánk gyümölcsét megosztani a többiekkel. 9 dobókocka, rajtuk 54 kicsi ikon – a róluk eszünkbe jutó témákból kell történetet mondanunk, kockánként egy-egy mondatot hozzáfűzve a sztorihoz.
Hogy mivel lehetne folytatni? Például az idei Év Játéka várományosok egyikével! A Csak egy-ben ez a feladatunk: 13 szóból kell minél többet kitaláljon a csapat, de úgy, hogy az épp aktuális szóra mindenki csak egy-egy szóval vezetheti rá az épp soron lévő játékost. Nem mindegy, melyik szót írjuk a táblánkra, a szónak egyedinek kell lennie, mert ha ketten ugyanazt a szót használták, azokat a táblákat bizony le kell törölni.
De vannak olyan játékok is, ahol a kihívást nem a kommunikáció, hanem annak a hiánya jelenti! Gondoljuk el, hogy a kezünkben lévő kártyákból úgy kell növekvő értékű paklit építenünk, hogy bárki bármikor letehet rá egyet a kezében lévő lapokból – de semmilyen módon nem jelezhetünk a többieknek, milyen lapok vannak a kezünkben. Szinte ezoterikusnak hangzik, igaz? Nem véletlen, hogy a The Mind – Érezz rá! miért kapott ilyen magyar alcímet.
A Magic Maze – Fogd és fuss! társasjátékban a kommunikáció igen egyszerű: csak egy fabábuval kopogtathatunk az előtt a játékos előtt, aki épp segíthetne a 4 színes bábu egyikének mozgatásában. Ugyanis mindenki csak egyirányba tudja őket mozgatni – vagy egy különleges akciót használhat. Például a felfedezést: ugyanis egy-egy labirintuslapka széléhez jutva egy újabb lapkát fedhetünk fel, és lassan megépíthetünk egy modern labirintust: egy plázát, ahol a megfelelő boltokat megtalálva mesebeli hőseink lopva felszerelkezhetnek, majd gyorsan el kell hagyják a bevásárlóközpontot. Az irányítást teljes csendben kell végrehajtsuk, mutogatás és beszéd nélkül – aminek a vége értetlen kapkodás és fuldokló nevetés…
Mesés kalandok távoli tájakon
Szinte szerepjáték hangulatú játékok is léteznek, amelyeknek a szabály elején legtöbbször el is hangzik a mondat, hogy milyen karakterek bőrébe bújunk. A közös gondolkodást így komolyabban meghatározza a képzelt helyzet, amit a játékban együtt kell átélnünk. Lehetünk például hajótöröttek egy lakatlan szigeten, mint a Hellapagos-ban, ahol naponként kell döntsünk, enni- vagy innivalót gyűjtünk, vagy folytatjuk a tutaj építését, amelyen a játék végén közelgő hurrikán elől kell elmenekülnünk. (Igaz, az idilli együttműködés csak addig tart, amíg mindenkinek jut az élelemből és az ivóvízből…)
Vagy lehetünk spiritiszták, akik közösen próbálnak feltárni egy főúri kastélyban történt gyilkosságot – az áldozat szellemének útmutatásával! A Mysterium-ban a szellem álomkártyákat küld, amelyek a Dixit-ből ismert szépséges kártyákhoz hasonlóak, és a médiumoknak ezek alapján kell megtalálják a gyanúsítottak között az elkövetőt. Az idő szorít: 7 órája (azaz fordulója) van a csapatnak, mielőtt a hajnal hasad, amikor az élők és a szellemek világa között már nem lehet kommunikálni.
Az idő a legnagyobb ellenfél a Dr. Fondor és az idő fellegvárában, na és persze maga a tolvaj doki! Az ő kastélyába kell behatolnunk, különböző szobákban különféle csapdákat kikapcsolnunk, hogy visszalophassuk tőle a világ leghíresebb, legféltettebb műkincseit. Hiába tervezünk okosan, minden lépésünk után Dr. Fondor is lép, és ahova lép, ott újra becsukja az ajtókat, bekapcsolja a csapdákat. És az óra mutatója is halad, elérve egy-egy kincsjelzőt, amelyet így örökre elveszítünk.
Nagyon emlékeztetnek ezek a történetek egy szabadulószobára? Igen, azok is ilyen történetek köré vannak építve, és azokban is egy szorult helyzetből kell magunkat kiszabadítani, rejtett információk összekapcsolásával. Az ilyen, egyszer átélhető kalandokért már nem kell időpontra mennünk egy belvárosi helyszínre: számtalan szabadulószobás társasjáték áll rendelkezésre, legyen az a Szabadulópakli-sorozat egyik tagja vagy az Unlock! 3 kalandja.
Izgalmasabb témák – nagyobb kihívások
Vannak olyan együttműködős játékok, amelyek torokszorítóan izgalmas feladatok elé állítják a játékosokat – némelyik egyenes halálos veszélyek elé. Ebben vállat vállnak vetve kell küzdenünk (mint a Szamuráj szellem harcosai, akik a falu népét védik meg a banditáktól – igen, igen, A hét szamuráj/mesterlövész alapján).
Kifejezetten gyakorlott játékosok számára is léteznek ilyen játékok, több órás kalanddal nézhetnek szembe a játékosok. A Robinson Crusoe: Kalandok az elátkozott szigeten-ben hajótöröttekként kell tábort építsünk, élelmet gyűjtenünk, de hiába tervezünk, az időjárás elemei vagy vadállatok játszva döntik romba terveinket…
A Holtak tele – Válaszúton-ban ugyanilyen kiélezett a helyzet: egy zombi-világ túlélőiként vagyunk kénytelenek időről-időre elhagyni biztonságos rejtekhelyünket, hogy élelemhez vagy energiaforráshoz jussunk.
Vannak azonban olyan játékok is, amelyek témáját a játék megkezdése után elfelejtjük, és tisztán a feladatot igyekszünk megoldani – de még a sztori hiányában is nagyon izgalmas a megoldáshoz vezető út! Az egyik legjobb példa a Beyond Baker Street: Sherlock Holmes árnyékában, ahol a saját kártyáit senki sem látja, mert képes felüket a többiek felé fordítjuk. Így a többiek segítségére kell támaszkodjunk, amikor döntünk: melyik lap lerakásával melyik bűnügyet folytatjuk – de csak óvatosan, mert a lapok összértéke nem haladhat meg egy határértéket…
A Hanabi tűzijátékaival nagyon hasonló a helyzet, de itt nem lazázhatunk a lapok összértékével, nagyon fontos a növekvő sorrend! A játékhoz nem kevés agyafúrtságra van szükségünk: kommunikációs készség, memória és logikai kombinációjára.
És persze nem feledkezhetünk meg a Fedőnevek négyszemközt-ről: a csapatjátékként Spiel des Jahres díjat kapott játékból készült kooperatív verzió adott számú körökhöz van kötve, és úgy kell rávezessük az asztal túloldalán ülő játékostársunkat (vagy –sainkat), hogy a 25 fedőnévből csak 9-re mutat a kódkártya felénk eső oldala – a többit csak a túloldalon látszik!
A legkisebbek sem maradnak ki!
Számtalan gyerekjátékba sikerült a közös feladat miatti izgalmat belerejteni, ezek többsége persze kedves állatok védelmében történik, például a Mr. Wolf-ban a háziállatokat kell az ordas elől a kis ólakba rejteni, vagy a Happy Bunny-ban kell a nyuszinak elég répát gyűjteni, hogy a családja jóllakjon.
De van mókás hangulatú is, mint a Leo, amiben egy kisoroszlánt kell még azelőtt végigvezetni az őserdei ösvényen a fodrász-makiig, mielőtt a sörénye akkorára nem nő, hogy már ki sem lát rajta…
És a sorból az Okos kertész sem maradhat ki: ebben színes virágokkal kell beültessünk egy ágyást, és a legkisebbeknek készített verziókban együtt tanulhatják meg, melyik virágokkal tudják megtölteni ügyesen a kertet, ha ugyanolyan virágok nem kerülhetnek egymás mellé – vagy a színes bogarakra nem rakhatunk le ugyanolyan színű virágokat.
Látszik hát, hogy van egyszerűbb és bonyolultabb, téma nélküli és szinte szerepjátékos hangulatú játék is – korosztálytól függetlenül –, ha olyan játékot keresünk, amelyben nem egymást kell legyőznünk, biztos találunk magunknak valót!
Tibaláj
