A teljes játékszabályt végigolvasva, mint sok másik játékról, erről is elmondható, hogy bonyolultabbnak tűnik első olvasatra, mint amilyen valójában játék közben. A játék kezdetén 4 nép közül (rómaiak, barbárok, japánok, egyiptomiak) választunk 1-et és kezdődhet is az új földrész meghódítása. A szabályzat lehetőséget biztosít arra is, hogy akár egyedül is játszunk, így mielőtt megérkeztek a többiek le is pörgettem egy egyszemélyes játékot a barbárokkal, ahogy a szabálykönyv is javasolta (a barbárok és a rómaiak a „könnyebben játszható” népek).
Az egyjátékos mód szabályzata némileg eltér a többjátékosétól, hiszen itt a „gép ellen” játszunk, de az alapokat elsajátítani ez is elég volt és már itt látszott, hogy milyen remek összetett stratégiai, birodalom építős/kártya kombinálós játékot próbálhatunk ki. Gyakorlásnak, illetve ahhoz, hogy teszteljük a különböző népek „népspecifikus” paklijait, (minden nép egy 30 lapos saját paklival rendelkezik) tökéletesen megteszi az egyszemélyes játék is, hiszen itt kipróbálgathatjuk, milyen kombózási lehetőségek vannak, illetve az adott nép miben erős. Másrészről tényleges kihívást ez a módozat nemigen nyújt, mert minimális odafigyeléssel is garantáltan le fogja győzni mindenki a „gépet”. Az egyszemélyes játék ki-bepakolással, szabályolvasással együtt kb 1 óráig tartott, ami első játékra szerintem nem rossz idő.
Ezután a játékot a maximális 4 fővel próbáltuk ki. Tekintve, hogy még senki nem játszott korábban vele, sorsoltuk, hogy ki kivel legyen. Elsőre elég kiegyensúlyozottnak tűntek a frakciók, tekintve hogy az első és az utolsó között, mindössze 10 pont volt a végelszámoláskor.
Mindegyik népnek megvan a maga erőssége, ami már 1 játék után is jól látszott, de nyilván minél jobban ismeri valaki a saját népe pakliját, annál rómaibb inkább ki tudja használni az erejüket, tudja, hogy a saját és a közös pakli lapjaiból mik a legjobb kombinációk. A kiegyensúlyozott játékmenetet elősegíti a fixen körönként változó a kezdőjátékos pozíciója.
A játék ötvözi a kártyakombinálós játékok pozitívumait az összetett erőforrásgazdálkodással; letisztult szabályok, gördülékeny játékmenet jellemzi. Több fórumon is olvastam, hogy sokak kicsit bonyolultnak ítélték a játékot. Tartok tőle, hogy akik ezen a véleményen vannak vagy nem is próbálták ki , vagy valójában még mindig arra keresik a választ, hogy ki nevet a gazdálkodj okosan végén…
Az 5 fordulóból álló játékban, a játékosok fordulónként több körön keresztül felváltva jönnek, mígnem mindenki passzol, így nincs szinte semmi várakozás, tekintve, hogy amikor épp nem te vagy soron egyrészt gondolkozol, hogy mi legyen a következő lépésed, (célszerű több körrel előre gondolkodni) másrészt figyeled, hogy mit lép a másik. Bár erősen társaságfüggő, és van olyan szabály lehetőség is, hogy „békés játék”, de alapvetően elég sok a játékban a konfrontáció, tekintve hogy a győzelemért nem árt, ha lerombolod az ellenfeleid birodalmának rombolható részét, ezzel is gátolva a minél nagyobb kombinációkat. Mi ezt a részt maximálisan élveztük, tipikus „ugatós” játék, szinte minden körben előjött a „mér’ engem rombolsz? , nemár’” és társai. Ékes magyar anyanyelvünket kihasználva a legcifrább variációkban. Egy birodalomépítős játékban ez szerintem elengedhetetlen, és remek hangulatot teremt, bár a sértődékeny játékosok nem biztos, hogy osztják a véleményem.
Szokták mondani, hogy az ördög a részletekben rejlik. A Birodalmi telepesek esetében ez különösen igaz. Az egész játéknak magával ragadó a dizájnja, a doboz igazán praktikus, a grafika több mint impozáns a kártyákon lévő rajzoktól kezdve egészen az alkatrészekig, úgymint a fából készült nyersanyagok (kő/fa az építéshez vagy az alma, mint étel, illetve az emberke figurák stb..). Illetve kiemelném az „easter egg”-ként elrejtett kis üzenetek a dobozon. Egy olyan pluszt adtak a játékhoz, ami ugyan apróságnak tűnik, mégis egyedivé teszi ilyen szempontból is és alma tök jó poén.
Az egyetlen dolog, amit nem érzek reálisnak a játékkal kapcsolatban, a feltüntetett 1,5 órás játékidő - ez kb. 3 játékosig reális, és inkább tapasztaltabb játékosokkal. Oké, először játszott vele mindenki és szabályolvasás/cigiszünet is volt benne, de így is belecsúsztunk egy karcsú 3 órába… Szóval inkább egy minimum 2 órás játékidőt mondanék 4 játékosnál.
A játékot családosoknak és gémereknek egyaránt jó szívvel ajánlom, a szabályvariációknak köszönhetően mindenki megtalálja a maga számítását a játékban, békésebb és kevésbé békés játékosok egyaránt. Nem csoda, hogy számtalan díjat besepert a megjelenése óta, tényleg egy nagyon jó játékról van szó, a BoardGameGeek-en a helyezése (a stratégiai játékok között az előkelő 50., míg az összetett listán a 70.) magáért beszél és abszolút reális. A játék újrajátszhatóságát garantálja a kártyák adta rengeteg kombinációs lehetőség, ami népenként változik, illetve, hogy már 2 kiegészítő is megjelent hozzá, amivel további kártyák és egy teljesen új nép, az atlantisziak érkeztek, akikkel akár már 5-en is játszhatunk. Bár a kiegészítők egyelőre csak angolul érhetőek el, alapfokú nyelv ismeret elég a megértésükhöz.
Zsigmond Balázs
