Akadnak rövid játékok, amikhez valahogy mégis több idő kell
Ilyen például a Res Arcana: A hatalom alkímiája. Papírforma szerint 30-60 perces játék, ez persze leginkább akkor igaz, ha az ember már elég jól ismeri a lapokat, azok hatékony kombinációit, vagyis igen sokat játszott már ezzel a játékkal. Neki ott van a viadal lehetősége, és akkor már megint nem állunk meg egy óra alatt. A játék, a valóban szépen redukálható játékidő dacára, egyáltalán nem egyszerű, rengeteg szimbólum van benne és rengeteg izgalmas kombinációs és stratégiai lehetőség, ahhoz, hogy valaki első-második nekifutásra rendesen el tudjon benne mélyedni tér kell és idő. Ha egész délután nem kell sehová menni, az egy remek alkalom kipróbálni.
Vannak hosszabbak, amiket mégis le lehet tenni a család asztalára
Mivel valahol a családi és az igazi gémerjátékok határmezsgyéjén helyezhetők el. Ilyen a Birodalmi telepesek vagy az Everdell – Az Örökfa árnyékában. Másfél órás, vagy annál hosszabb játékidő, sok játékelem, amivel szépen elő kell készülni (aztán el is kell pakolni), ezek a játékok pedig komoly tervezést és odafigyelést igényelnek, már ha az ember úgy akar vele játszani, ahogy azt kell.
Mindkét játékot, az összetettség és az izgalmas kombinációk mellett tüneményes grafika jellemezi. Ez utóbb lehet megtévesztő, pedig hol van az megírva, hogy egy birodalomépítős játék grafikája nem lehet aranyos? A Birodalmi telepeseknek még a dobozában is apró ninják bújkálnak (természetesen ez a játék is tele van easter eggekkel). A játékban egyébként 4 különböző birodalom élére állhatunk, ezek: a köztársaság kor végi Róma, az ókori Egyiptom, a feudális Japán, továbbá a felvirágzó félben lévő mongol törzs a nagy mongol invázió idejéből. A hangsúly azonban nem elsősorban az egymással való csatározáson, inkább a birodalmak felvirágoztatásán lesz.
És ha már a felvirágoztatás szóba került, ezen a téren is nagy a hasonlóság: Az Everdellben ugyanis egy-egy erdei városkát építünk, amit az erdő lakosaival népesítünk be: madarakkal, kis állatokkal, akik tanárok, bírák, gazdálkodók lesznek. Egyébként ez a játék is kártya-központú, itt is rengeteg izgalmas kombináció vár felfedezésre - és a látványvilága egyenesen lenyűgöző.
Van, hogy a játékidőt kedvünk szerint igazítjuk - jó hosszúra
Tipikus példa erre a Vadnyugati legendák. Ez a játék egy asztalra szabott western, és az előzőktől eltérően nem a hosszas tervezés, vagy számolgatás az elsődleges ismérve, hanem az, hogy mennyire tematikus. Az ember tényleg ott érezheti magát a Vadnyugaton, és ahogy azt a korszak sejteti, majd’ mindent meg is tehet, amihez kedve van - persze nem következmények nélkül. Lehet aranyat mosni, kaszinózni, párbajozni, elhajtani a csordát, felhajtani pár banditát, besegíteni a seriffnek, vagy épp kívül helyezkedni a törvényen. Persze utóbbi esetben az ember hamar a hűvösön találja magát.
A játék addig tart, amíg valamelyik játékos el nem ér egy előre meghatározott nevezetességi szintet a karakterével, de hogy ezt hány legendapontban határozzák meg a játékosok, az csak rajtuk múlik. 15 pontig egy-másfél óra alatt lemegy a parti, de lehet ám 25 pontig is játszani, szóval belekezdhettek egy több órás, epikus kalandba, ha ahhoz van kedvetek.
Ha eljött az igazán komoly darabok ideje
Az olyanoké, mint a Terra Mystica vagy a Korokon át. Persze ez két olyan játék, amit alighanem nem kell bemutatni, mert aki “megérett” rájuk, az így vagy úgy találkozott már velük - két klasszikus játékóriásról van szó ugyanis, mondhatni megkerülhetetlenek. (A Korokon át - A civilizáció új története a Through the Ages átdolgozott, harmadik kiadásának magyar változata). Ha valaki végiggörgette már a BGG top 100-as listáját, mindenképp találkozott velük. Igazság szerint nem is kell végig, elég csak úgy “belegörgetni”, jelenleg a Terra Mystica a 14., a Korokon át pedig az előkelő 5. helyen áll.
Csak a rend kedvéért annyit azért érdemes megjegyezni, hogy a Terra Mysticában 14 különböző mágikus néppel tudjuk a magunk kedvére formálni a földeket (majd jól belakni őket és vígan prosperálni). Mindegyikük kicsit másként működik, és nagyon más különleges képességgel rendelkezik, ami az egyébként is többféleképpen elérhető győzelemmel együtt rengeteg egészen eltérő stratégiai kihívást jelent. A Korokon át játékosai pedig nem kevesebbre vállalkoznak, mint hogy egy-egy civilizációt a kőbaltától az űrrakétáig elvezetgessenek, figyelemmel gondozva annak minden szükségletét, a népesség alakulásától kezdve a tudományos fejlődésen keresztül a kulturális életig.
És ha nagyon bátrak vagyunk, vagy úgy érezzük, hogy tényleg rengeteg időnk lesz, amit egy játékra tudunk szánni, akár többszáz óránk is, akkor jöhet a Homályrév. Az imént említett ranglista első helyével már évek óta büszkélkedő, majd 10 kilós, óriás dobozos játékmonstrum, amiben egy fantasy világ erdőit-mezőit, hegyeit barangolhatjuk be. Rengeteg különböző karakterrel, akik ráadásul fejlődnek is a történet közben, ami egyébként szintén fejlődik. Tulajdonképpen egy akció-szerepjátékról van szó, amit a szerző az asztal lapjára álmodott meg, és milyen jól tette. Maradandót alkotott. Tényleg. Kérdezzetek meg bárkit.
Itt az idő, hogy kipróbáljátok a bevezető vagy az összetett stratégiai társasjátékokat. Ugye, ti is kedvet kaptatok egyikhez másikhoz?
Woland
