Coatl (magyar kiadás)

Kedves Zoli!
Engedd meg, hogy reagáljak az értékelésedre, mert mi is kipróbáltuk a játékot, és nekünk nem okozott problémát semmi abból, amit írtál.
1 - Egyáltalán nem baj, hogy nincs komoly interakció a játékban. Sok játék működik hasonlóképpen, hogy legfeljebb annyi a játékosok közötti "összetűzés", hogy elveszünk a közös készletből valami olyat, amit te néztél ki magadnak. Csak, hogy néhányat mondjak (és van közöttük év játéka díjjal elismert játék is!): Kingdomino, Splendor, Everdell, Cascadia vadvilága, Zöldellő mezők, The Castles of Burgundy, de a lista elég hosszú, amit kiegészíthetnék sok Roll & Write játékkal is.
Amennyiben erős interakciót vársz egy társasjátékról, EZ nem a te játékod. De ez nem a játék hibája.
2 - A játék addig tart, amíg valaki be nem fejezi a harmadik tollaskígyóját. Akkor tudsz sok pontot szerezni, ha igyekszel minél többször beépíteni a kígyódba az adott színkombinációkból. És az a nehéz, hogy a többiek játéka alapján felmérd, te meddig építheted még a kígyódat ahhoz, hogy be is tudd fejezni.
Amennyiben te egyből lezárod a kígyókat a farkával, miután teljesült bennük az első templomkártya igénye, az a te döntésed. És úgy valóban rövidek lesznek a kígyóid. De ez nem a játék hibája.
3 - A szabály azt mondja, hogy az utolsó forduló végeztével fordítsátok meg a táblát, és kövesétek nyomon rajta a játékban elért pontszámotokat. A legtöbb társasjátékban (logikusan) a játék végén összesítik a játékosok az elért pontszámaikat, és az alapján hirdetnek győztest. Nem tiltja semmi, hogy játék közben számon tartsd a pontjaid. Az, hogy te előre kalkulálsz az elért pontszámaiddal, a te döntésed. De ez megint csak nem a játék hibája.

Ez a játék egyáltalán nem vérzik, legfeljebb a szívem, hogy ilyeneket írsz róla. Ha egy játék nem felel meg az elképzeléseidnek, az nem a játék hibája. De bízom benne, hogy a sok ezer játék közül találsz neked megfelelőt. Ehhez kívánok sok sikert és jó játékot!

A szabályrendszer és a célkártyák elvárása megért volna a kiadás előtt egy alapos tesztelést, mert közel sem hibátlan a játék.
Egy közös készletből választhatunk a megépítendő tollaskígyóinkhoz fej, farok és testelemeket, amelyeket egy 8 elem tárolására alkalmas platformon parkoltathatunk addig, amíg a célkártyáink (a prófécia- és templomkártyák) igényei szerint össze nem építjük őket.
A körönkénti akciónk vagy az, hogy kígyóelemet veszünk el, vagy az, hogy próféciakártyát, de az is lehet, hogy bármennyi elemet beépítünk max kettő, félkész kígyóba.
Hibák:
1. Nincs interakció.
Ez más mintaépítő játékoknál azért nem merül fel problémaként, mert ott az ember a másikra is figyel folyamatosan, hogy mi kellhet neki, hogyan fog akadályozni engem vagy én őt.
Itt nem csak titkosak a célkártyáink, de annyira le is kötnek és annyira nem hatunk egymásra, hogy teljesen elszakadunk a játékostársunktól.
2.
Csak 3 db teljesen befejezett kígyó építhető a játék végéig, azok pedig rövidek lesznek, ha a templomkártyák nagyobb pontjaira hajtunk. Ezzel a szabályok gyakorlatilag megölik az építés élményét.
3.
A magányos építkezés és a nem kiforrott szabályok mellett a legbutább megoldás a pontozási mód. Pontozni csak a legvégén tudunk, mert az a kínálati tábla hátoldalán lehetséges. Csakhogy, amikor megépítjük a kígyónkat, már akkor is kiszámoljuk, mennyit ér. Teljesen fölösleges ugyanezt újra megtenni a végén, csak azért, mert addig ezt nincs hol követni.

Szóval ezer sebből vérzik a játék, és ezeket a sebeket csak háziszabályokkal lehet orvosolni. Csak ez nem a játékos dolga, hanem a tervezőé. Közben a kígyóelemek, a formatervezés, az összeépítési mód csupa jó ötlet, és hatalmas sikerélmény megépíteni is őket. A műanyag elemek masszívak, és bár a színük nem kifinomult ízlésre vall, háziszabályok bevezetése után a játék képes túlemelkedni az eredeti élményen. Emiatt azonban nem tudom, hogy képes vagyok-e kedvelni ezt a játékot.