Webáruházunkban sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk a weboldalhasználatra vonatkozó adataidat, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket te adtál meg számukra vagy az általad használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek.
A taktikai társasjátékok rugalmas gondolkodást igénylő, könnyed játékok, amelyekben a játékcél eléréséhez nem szükséges részletes tervet felépítenünk, azaz a hosszú távú (stratégiai) tervezés vagy nem feltétlenül szükséges, esetleg nem is kifizetődő a győzelem eléréséhez.
A stratégiai cél vagy célok eléréséhez a játék adta lehetőségeket körönkénti vagy fordulónként kell újra felmérni és kihasználni, illetve a tervek elsősorban rövidtávúak, még ha több kör, akció szükséges is a kivitelezéshez. Jellemző ezekre a játékokra, hogy a játéktéren kialakult helyzet minden játékos köre után annyit változhat, hogy a korábban felépített tervek kivitelezhetetlenek. Emiatt a taktikai társasjátékok egyik gyakori jelensége az újratervezés: amikor a játéktéren kialakult új helyzet, vagy a lehetőségek hiánya miatt a játékosok kénytelenek korábbi terveiket átalakítani, sőt, egyes helyzetekben el is engedni. Így a taktikai társasjátékokat általában a könnyedség és a nagyfokú interaktivitás jellemzi, de ez az állandó kölcsönös ráhatás mégsem azt jelenti, hogy a játékosok elsődleges célja egymás terveinek keresztezése.
Klasszikus példája a taktikai játékoknak a Takenoko: ebben a japán császár kertjét építhetjük, kertészével bambuszokat növeszthetünk – és a kínai uralkodótól kapott pandával lelegelhetjük azokat. Célkártyáink között mindhárom fenti tevékenységre találunk célokat, de ahogy a háromféle színű kertrészeket lerakosgatjuk, és azokon próbálunk bambuszokat növeszteni, rájövünk, hogy terveinket mennyire könnyen áthúzhatják vetélytársaink akciói… na és az időjárás. A Csillagvadászokban hasonló a helyzet: ahogy a megbolondult gravitációjú térben csillagporra vadászunk, mindig csak azt kell eldöntenünk, merre fordítjuk figuránk talpát – ő ugyanis addig fog le- azaz a talpa felé zuhanni, amíg újra tereptárgyhoz nem ér. De ahogy a játékosok begyűjtik előttünk a kiszemelt színes csillagocskákat, nem csak bezárnak előttünk lehetőségeket, de újabbakat is nyithatnak – akár azt is, hogy az ő fejükön landoljunk, mert ezzel nem csak őt lökjük ki a játéktérről, de még egy korábban szerzett csillagocskáját is elvehetjük. A Ticket to Ride: Európa tábláján kiépülő vasútvonalakkal viszont nem károsítjuk meg a vetélytársakat, csak megnehezítjük a feladatát: egy-egy az orruk előtt megépített útszakasszal kerülőre kényszerítjük őket, vagy egy állomásépületük felhasználására, amellyel játékvégi pontot veszítenek. De azt, hogy ezt a lépést érdemes-e megtennünk, Fortuna istennő tudja csak, hiszen hiába próbálunk egyfajta, azaz -színű kártyát gyűjteni: ha a piacon épp nincsen, a pakli tetejéről vakon húzott lapok között sem biztos, hogy megtaláljuk a keresetteket. Bár tábla, azaz játéktér nincs a CIV: Carta Impera Victoria-ban, de a játékosok maguk előtt gyűjtött kártyasorai mint országok néznek egymással szemben. Ha sikerül a 6 különböző kártyafajta egyikéből összegyűjtjük a megfelelő számút, egy hatást aktíválhatunk vele. Ezek között van olyan is, amellyel ellenfeleink kártyáira hathatunk. Persze nem kötelező, de kifizetődő használni ezeket az akciókat…
Ezekből a példákból is látható, hogy a taktikai játékok egy folyamatosan változó játéktéren, körről-körre változó képet mutatnak, és a játékosoknak az ehhez való alkalmazkodását teszi próbára.