Ha az ember közelebbi kapcsolatba akar kerülni egy játékkal, a legjobb, amit tehet, hogy megkér egy szabad játékmestert, hogy mondjon róla pár szót. Ha szerencséje van, talál olyat, aki épp szabad - és nem az a válasza a kérdéseire, hogy, bocsi, én meg csak tegnap óta vagyok itt, és hát...
Kezdjük talán az új Colt Express kiegészítővel. A Marshallal lehet játszani, aki a többi játékosra igyekszik bilincset verni - igen, van ilyen lapja - a karakterlap bal oldalán lesz az ő "wanted" kártyájuk. És van egy új karakterünk is, Mei, egy akrobatikus képességgel megáldott ázsiai hölgy. Ha fel-le mozog a vagonokon, dönthet, hogy egy kocsival előrébb vagy hátrébb akar érkezni.
Colt Express: Marshal & Gefangene
Kis ugrással eljuthatunk a kiállítás végében fellelhető Meeple Warhoz, melyben az apró meeple-ökkel meg apróbb emberkék kis világát kell feldúlni. A doboz szerint a meeple-ök ezt csinálták, mielőtt Carcassonne-ba költöztek. Minden játékosnak van egy faluja, benne négy épülettel, ezekkel tudunk különböző akciókat végrehajtani, a meeple-jeinkkel pedig felfedezni a térképet, egymás meeple-jeit vagy épületeit gyepálni. Győzelmi pont természetesen a gyepálásért jár. A játékélmény javát mégis az apró részletek adják. Az épület akciók egy része nem hajtódik végre egy kör alatt, illetve az újratöltésük is egy körig tart. A térképlapkák között is rengeteg a speciális.
Meeple War
Helyfoglalás nem jellemző. A legtöbb játékhoz csak várni kell, de van, amihez egyszerűen képtelenség odajutni. Ilyen például a Great Western Trail. De jártunk az FFG standjánál is, ahol gondoltak a várakozókra, és a játszóasztalokra egy-egy időzítőt helyeztek. Ott mindig tudta ellenőrizni az ember, mikor érdemes visszatérni, vagy ha játszott - és igen, sikerült is beülni egy Arkham Horror Card Gamere - akkor azt, hogy mennyi van még hátra.
Az FFG-s részleg egyébként félig Star Warsba, félig Cthulhuba van öltöztetve, ez talán nem is meglepő. Az AH kártyáról pedig dióhéjban annyit mondanék, hogy - és ez persze nagyon szubjektív - számomra az összes eddigi FFG-s Cthulhus játékot überelte. A mechanizmus egyszerű és jópofa, a hangulat pedig nagyon jól átjön, és bár furcsa ezt mondani egy LCG-ről, jórészt megvolt a szerepjátékos hangulat.
Arkham Horror: The Card Game
Ez persze megint egy másik terem másik végében. Ha a Scotland Yard egy hekusa felrajzolgatná valahova az utat, amit bejártunk, valószínűleg azt állapítaná meg, hogy lólépésben haladtunk. Apropó lólépés, van sakk is. Persze. Viszont ami meg a Scotland Yardot illeti: kipróbáltunk egy Sherlock Holmesos Hanabit.
A játék címe igazándiból Behind Baker Street, és egy-egy ügyet kell benne felgöngyölítenünk, még mielőtt ezt Dr. Watson bérlőtársa tenné meg - és ebben a játékban még esélyünk is van rá, nem úgy, mint a Consulting Detective-ben. A tettes személye, az elkövetés időpontja és az indíték kérdéses.
Mindenki kifelé tartja a kártyáit, ezekről adhatunk információkat egymásnak, három szettet összeszedve, egyet-egyet a három fenti kérdésnek. A játék hangulatához biztosan sokat adnak a kártyákon olvasható színesítő szövegek, csak sajnos ezt mi francia kiadással játszva, a nyelv ismeretének teljes hiányában nem élvezhettük.
Nos, kipróbálni nagyjából ennyit sikerült. Igen, itt voltunk nyitástól zárásig, és sok játékot láttunk, sok paklit átpörgettünk, könyvet átlapoztunk, minit összefogdostunk, de főleg magyaráztatni tudtuk a játékokat. Holnap szombat, és a gémerológusok szerint a tömeg legalább megmásfélszereződik. Meglátjuk, mennyire lehet majd hozzáférni a dolgokhoz, amennyiben az ember nem csak két-három játékra lenne kíváncsi.
Woland
