De a lényeg, hogy az itt felsorolt játékok nem kockás füzetbe karcolt matekházik, sőt! Nem egy kedvencemet foglaltam bele ebbe a cikkbe, pusztán most ebben a közelítésben írtam róluk. Aki ódzkodik az ilyesmitől, az talál még bőven izgalmas tartalmat az oldalon, viszont aki szeretne kicsit mélyebben belepillantani a társasjátékok világába, annak mindenképpen érdekes utazás lesz. Ebben a cikkben az erőforrás-gazdálkodós játékoké lesz a főszerep.
Elöljáróban
Kezdjük azzal, hogy az erőforrás-gazdálkodás (resource management) stratégiai játékokban igen gyakori elem, és tágabb értelmezésben szinte minden második játékban ott van, de azért megpróbálom minél konkrétabban körülírni. Az erőforrás-gazdálkodós játékokban valamilyen erőforrások (építőanyag, élelem, pénz) megszerzése, felhalmozása és felhasználása nagyban befolyásolja a játék kimenetelét (pl. azt, hogy ki nyer, ki nem), így a játékban a végrehajtható akciók jelentős része is ezen tevékenységek köré összpontosul.
Energiapiac: a tiszta példa
Első – és igen részletes – példának vegyük a Nagyfeszültséget. Ebben két fő erőforrásunk lesz, az egyik az energiahordozó (szén, olaj, urán vagy szemét), a másik a pénz. A játék öt fázisból áll.
1. Játékossorrend meghatározása. 2. Erőművek árverése: ebben a fázisban a pénzünkkel minél jobban gazdálkodva olyan eszközökre (erőművek) próbálunk szert tenni, amikkel az energiahordozóinkat minél hatékonyabban tudjuk felhasználni. Tehát az egyik erőforrást költjük azért, hogy a másik erőforrás felhasználását optimalizáljuk. 3. Erőforrás-vásárlás: Beszédes név. Ebben a fázisban vásároljuk meg az energiahordozóinkat. Hogy milyeneket és mennyit tudunk venni, azt az erőforrások árfolyama és a pénzünk határozza meg, azt pedig, hogy melyik fajtából mennyit tudunk tárolni, az erőműveink (tehát a felhasználás mellett a tárolást is befolyásolják). 4. Építés: ebben a fázisban terjeszkedik a cégünk városról városra, ami pénzbe kerül, de minél több városunk van, potenciálisan annál több pénzt tudunk bezsebelni az 5. Adminisztráció fázisban. Ekkor ugyanis a meglévő erőműveinkkel igyekszünk ellátni a városokat (ahová kiépültünk) árammal, amihez természetesen energiahordozókat használunk el, cserébe viszont pénzt kapunk. Röviden: pénzből próbálunk minél hatékonyabban vásárolni energiahordozót, majd az energiahordozót minél hatékonyabban még több pénzzé „visszaalakítani”.
A játéknak persze számos összetevője van még, machinálhatunk az árfolyamokkal (ellehetetlenítve egy-egy játékost az adott piacon), leszoríthatjuk egymást a térképről vagy koncentrálhatunk csak a saját beruházásainkra stb. Mindenesetre a játék magja a pénz–energiahordozó (és erőművek)–pénz körforgás.
Erőforrás-kezelés a civilizációépítésben (forrás: kamuszakdolgozatcím-generátor)
Ugyancsak kézenfekvő példa a Korokon át: A civilizáció új története, ami persze még hosszabb és összetettebb játék, hiszen egy nagyon részletes civilizációépítő társasról beszélünk, ennek megfelelően erőforrásból is lesz épp elég.
Tágabb értelemben ide tartoznak azok a bizonyos fehér kockák, amikkel polgári és a pirosak, amelyekkel katonai akciókat hajtunk végre. Ezeknek a számát a politikai berendezkedésünk határozza meg (teokrácia, demokrácia, despotizmus stb.), amit nem kis munka és nem olcsó mulatság fejleszteni. De van itt HR is, bizony, emberi erőforrást is menedzselünk, ugyanis a fejlődéshez különböző intézményekre lesz szükség, ezeket az intézményeket emberek működtetik, akiknek élelemre van szükségük, illetve valamire, ami boldoggá teszi őket, szóval: kenyérre és cirkuszra, ez megint két erőforrás (még ha a játékban nem is pont így hivatkozunk rájuk).
Aztán azokat a bizonyos intézményeket fel is kell építeni valamiből, tehát nyersanyagokat is kell termelni, így az sem baj, ha a kitermelésünk fejlett, meg ugye a mezőgazdaság az élelem miatt, szóval erre is lehet költeni a nyersanyagból meg az emberi erőforrásból, csak közben a tudománynak és a kultúrának is érdemes fejlődnie (elvégre ez egy civilizáció-építő játék), az sincs ingyen, meg a hadsereg sem baj, ha erős, mert ha nem vigyázunk, a többiek akár le is rohanhatnak bennünket – szóval az erőforrások megfelelő elosztása és optimális felhasználása abszolút kulcskérdés.
Kis doboz, kis közgáz
Persze a Korokon át egy nagy és hosszú játék, van idő ennyi erőforrással szöszölni – de mi van a rövidebbre szabott civilizálókkal (khm.)? Összehasonlításképpen vegyük példának a 7 Csoda: Párbajt.
Itt is vannak erőforrásaink, csak kicsit elvontabb módon vannak jelen, mint a fent említett példákban. Fizikailag nem gyűjtögetünk fa- és agyagtokeneket (mármint fát és agyagot jelölő kartontokeneket) a térfelünk valamelyik sarkában (leszámítva a pénzt), de a birodalmunk folyamatosan termel valamilyen erőforrást, ha azt korábban lealapoztuk. Ha például van egy darab fatelepem, akkor a birodalmam fakitermelése körönként egy egység. Ha a körben olyasvalamit akarok megépíteni, amihez két fa kell, az egyik fát meg kell vásárolnom, ez minimum 2 pénzbe fog kerülni – kivéve, ha vannak kereskedelmi kapcsolataim, amelyek révén olcsóbban, mondjuk egy pénzért jutok fához. Egy ilyen kapcsolat minden alkalommal, amikor fát vennék, minimum egy pénzt jelent (mivel ennyit spóroltam), a fakitermelés további egy egységgel való növelése pedig minimum kettőt.
Ha nem építek olyasmit, amihez fa kell, akkor viszont ez az előny akár negatívba is fordulhat, hiszen a fakitermelő kártyát el is dobhattam volna három pénzért (közgazdászul szólva: feláldozott haszon), ha nem használom ki egyszer sem, az így 3 pénz veszteséget jelent (nem körönként, természetesen). A nyersanyagokat termelő lapokra azért érdemes költeni, mert olcsóbbá teszik számunkra a győzelemhez vezető katonai, kulturális vagy tudományos lapok megszerzését, és azért nem érdemes, mert helyettük a győzelemhez katonai, kulturális vagy tudományos lapokat is szerezhettünk volna – persze sokkal drágábban. Hát, valahogy így jelenik meg az erőforrás-gazdálkodás a 7 Csoda: Párbajban.
High speed management
Még ha elsőre az is lenne az érzésünk, hogy az erőforrás-gazdálkodás megléte valamiféle összefüggésben van a játék hosszával, nos, nincs. Olyannyira nincs, hogy a magyar fejlesztésű Űrcsempészeknek – ami egy 10-15 perces, licitálós, gyorsasági játék – is tulajdonképpen az erőforrás-gazdálkodás adja a gerincét (meg persze a villámgyors licitálás).
Ebben a játékban kétféle erőforrásunk van: energia és áruk. Energiából licitálunk az egyes űrszektorokra, amiket ha sikerül megnyernünk magunknak, akkor az ott lévő hajókat el kell látnunk áruval. Ha akár az energiaköltséget, akár az árukat nem tudjuk beadni, a szektor mínusz pontokat hoz majd a játék végén. Minél gyorsabbak vagyunk, annál jobb gyorsaságjelzőket szerezhetünk, amelyért a kör végén tetszőleges típusú erőforrásokhoz juthatunk.
Egy körben jellemzően az a dilemma, hogy a látható győzelmi pontokért megéri-e elkölteni x energiát és árut, vagy érdemesebb azokat a következő körre megtartani, vagy lehetőleg még többet szerezni belőlük, tehát gyorsan, olcsón megúszni a licitet és lecsapni a legnagyobb gyorsaságjelzőre. És hogy az erőforrások beosztása még nagyobb hangsúlyt kapjon: a játék végén a megmaradt árukért mínusz pont jár. Szóval érdemes ügyesen kicentizni.
Hát ennyi lett volna mára
Egyetlen mechanizmus, de az olyan vaskos, hogy könyveket lehetne vele megtölteni, az ilyen játékokkal meg termeket. Ó, azok a termek... Lenne ott még pár garantáltan ismerős cím, például a Terra Mystica vagy a Holtak tele (ok, lehet, hogy az a szomszéd teremben lenne, de a csücske minimum belógna az ajtón). Ebbe a cikkbe ennyi fért, de szóba kerülnek ők is nemsokára... ;)
Woland
