Sokunknak hiányzik a kedvenc társasjátéka, és persze a társaság, akivel játszani szokta!
Mennyire jó lenne megint egy jó kis Ticket to Ride: Európa vagy Fedőnevek azokkal, akik tudjuk, hogy ugyanannyira szeretik, mint mi!
Ne aggódjatok: mindenre van jó megoldás! Egy webkamera, pár asztali gép vagy laptop, okostelefonok és tabletek segíthetnek abban, hogy most is együtt élvezhessétek kedvenc társasjátékaitokat! Mi már kipróbáltunk párat, és most le is írjuk nektek, mit és hogyan oldottunk meg – de ha nektek is van személyes élményetek, kipróbáltatok fura technikai megoldásokat, amelyek nagyon klasszul működtek, osszátok meg velünk illetve a társasjátékos közösséggel! Tegyétek közzé az ötletet Facebook oldalatokon az #itthontársasozok megjegyzéssel és a Gémklub megjelölésével. A legötletesebb megoldásokat ajándékkuponnal jutalmazzuk, hogy újabb játékokra tehessetek szert – amiket aztán próbára tehettek ezekkel a megoldásokkal!
Központi kamerás közvetítés – praktikus tanácsok a stratégiai, családi játékok szerelmeseinek
A legtöbbünknek van okostelefonja, számítógépe, jobb esetben laptopja és webkamerája, amivel a falakat virtuálisan áttörhetjük, és ha nem is ülnek mellettünk a többiek, de azért hallhatjuk a hangjukat, láthatjuk az arcukat – vagyis úgy tudunk társasjátékozni, hogy közben halljuk a poénokat, nevetünk a csalódott arcokon vagy vicces reakciókon!
Hogy hogyan tehetjük ezt meg? Lássunk itt pár példát:
Ha például egy max. órányi stratégia harcra vágyunk, kell maga a játék, meg egy webkamera. Annak, akinek mindkettő rendelkezésére áll, nincs más dolga, mint előkészíteni a játékot, és a kamerát úgy beállítani, hogy mellette tudja kezelni a többiek kérése szerinti lépéseket, akciókat – hiszen ő nem csak „műsorközvetítő” lesz, de játékmester is!
A kamerát érdemes viszonylag magasra helyezni (például a szekrény tetején rögzített partvisnyélre – rögzítésre meg jó lesz pár vaskos lexikon is; vagy esetleg, ha tetőtérben laktok, a ferde plafonra erősíteni a kamerát (mindenféle házi megoldásban…), úgy, hogy az egész táblát ill. játékteret belássa, hiszen 2-4 játékosnak való területet, játékelemeket kell mutasson.
Amellett, hogy elég magasan/messze kell legyen a játék a tábla felett, ügyelni kell a fényviszonyokra: legyenek egyenletesek a fényviszonyok. Tipikus hiba az oldalt lévő ablak: egyrészt a játékelemek becsillanhatnak, másrészt az egyik fele az asztalnak túl világos lesz, míg a másik túl sötét. Ráadásul ahogy a játékmester az asztal körül mozog, folyamatosan árnyékot vethet rá (ez persze egy lámpa esetén is könnyen megeshet).
Persze fontos a kamera jó felbontása is! És fontos szempont a kamera látószöge, illetve a játéktér találkozási szöge: ha ez derékszögű, a többiek, akik csak képernyőn látják a táblát, „laposnak” láthatják azt, tehát például egy Azul esetén nem fogják látni, hol van már csempéjük. Megoldás? Ha oldalról egy kicsit megvilágítjuk a táblá(ka)t, vagy a kamerát eleve nem pontosan az asztal fölé tesszük, hanem úgy, hogy az egy kicsit szögben lássa a játék felületét.
Kézenfekvő, hogyha mindent beállított a kameraman, mindenkivel egyezteti, rendesen látszik-e minden az asztalon lévő játéktérből, nem csillan-e be sehonnan a fény, nincs-e zavaró árnyék…
További praktikák a játékmesternek
Egy jó tipp a kameramannak: ha belőtte a kamerán, hogy mi fog látszani az asztalból, az asztalon „rögzítse a keretet” (tereptárgyakkal – például vonalzóval – vagy szigszalaggal), mert miközben a többiek lépését fogja menedzselni, nem fog ráérni közben a kamerát is figyelni, így a többieknek kell majd mindig szólni: hé, várj, nem látjuk, hova mit tettél!
Ha hiányzik a játékosoknak a kézzelfogható élmény, ez is megoldható: legyen a játéknak egy, a korábbiakban leírt „műsorközvetítője”, ahol minden játékos látja a játék állását, de ha minden játékosnak megvan a játék otthon, akkor (az Azul erre megint egy jó példa, de Kingdomino-val is működik) mindenki rakja ki maga elé a táblát, kialakuló területet, és a játékmesternek csak annyi a feladata, hogy a saját játékterén kívül csak a központi területet menedzseli. A többi játékos meg mind kiveszi a saját dobozából a választott csempéket, dominókat, és maga előtt építgeti a saját területét.
További jó tipp a játékmesternek: a játékosok jelölése! Persze simán egy cetlit is lehet tenni minden játékostábla mellé, de az még egyértelműbb, ha a táblák mellett egy-egy jól beazonosítható tárgy van. Példának okáért egy arasznyi dinófigura az egyiknél, egy tűzoltóautó matchbox a másiknál, egy mandarin a harmadiknál…
Nyílván a játékmesternek kell egy kis plusz idő a lépések könyvelésére, a játékelemek helyének megváltoztatása, az új elemek táblára rakása némileg megnöveli a játékidőt, de ez egy fél órás játékon nem növel többet 5-10 percnél (ami múlik egyrészt a játékot menedzselő játékos rutinján, másrészt az egyértelmű kommunikáción).
Na jó, de mivel lehet így játszani?!
Persze nem minden játékot lehet így központi közvetítéssel, irányítással játszani. Példának okáért a Bang!-ben mindenkinek titkos szerepe van (bár erre még lenne megoldás), és ráadásul a kezében tartott kártyákat nem láthatja más, csak ő… Ezt már elég nehézkes lenne lemenedzselni.
De egy stratégiai vagy egy családi játékot simán meg lehet oldani: Kingdomino-t vagy Pandemic-et le lehet vezényelni központi kamerával. Utóbbival kapcsolatban merül fel a tény, hogy általában véve igaz: a kooperatív játék talán a legjobb választás.
További jó választás a roll&write játékok egy része: ha például egyvalaki kezeli a Köszöntünk… álmaid városában három pakliját a kamera előtt, és mindenki a saját, előtte lévő papírra írja be a döntésének megfelelő kerítéseket, strigulákat… A Korinthosz is működik így, hiszen a közvetített asztalon látjuk a maradék kockákat, és választhatunk belőlük – majd a döntésünk szerinti köröket be is ikszelhetjük a saját lapunkon!
Ami nem jelenti azt, hogy partijátékokat nem játszhatunk. A Timeline például tökéletesen működik a kamera előtt, és egy Dobble-t is le tudunk játszani (hiszen a megoldást elsőnek kimondó játékos kapja a kártyát), de például egy Jungle Speed vagy egy Gobbit vagy egy Nem én voltam! már sajnos nem kivitelezhető…
És folytatva a partijátékok sorát az is kiderül, hogy a kamerán és a mikrofonon kívül más csatornákat is érdemes bevonni!
Partijáték közös csetben és privát üzenetekben
Lássuk hogyan lehet olyan játékokat a karantén alatt játszani, ahol egyes játékosok között mások előtt titkos információkat kell megosztani, vagy egyes játékokat ki kellene zárni a közös kommunikációból…
Kitűnő a távjátékra a Fedőnevek – csak annyi az előfeltétele, hogy a két kémfőnök megkapja saját privát üzenetként a kódkártyát… Onnan minden mehet a központi közvetítés szerint: a két csapatvezető felváltva mondja a kulcsszavakat, és a játékmester szépen letakarja a megfelelő színű lapkával a sikeres v. sikertelen tippekhez tartozó fedőneveket.
És mi történik például akkor, ha egyszerre kéne szavazni, mint az Igen?-ben? A megoldás: a társasjáték tulajdonosa felhúz egy kártyát, felolvassa a közös hang-csatornába a kérdést, majd mindenki leírja a saját válaszát a közös csetbe (igen/nem), és mellé azt a számot, amire tippel, hogy hányan válaszolnak majd igen-nel… DE elküldeni egyszerre küldik el, amikor mindenki hangban visszajelzett, hogy megírta a választ!
Hasonlóan jól működik a tavalyi Év Játéka- díjas Csak egy. Az éppen soron lévő játékos megmondja, a kártyán lévő szavak közül melyiket kell majd kitalálnia, majd a hangcsatornát megtartva „kilép a közös kommunikációból”, azaz innentől nem nézi az írásos csetet. A többiek pedig leírják a segítségként adott szavukat, de nem küldik el, csak akkor, ha mindenki jelezte, hogy kész, majd a csetben elküldött szavakból a játékmester csak az egyedieket olvassa fel.
Eszköz megvan – mi legyen az „asztal felülete”?
Felmerülhet a kérdés, a fenti célokra milyen programok a legmegfelelőbbek. Ez persze függhet attól is, a fenti lebonyolítási megoldások közül melyiket választjátok, de attól is, kik mit szoktak amúgy a hétköznapokban használni. Általában bármilyen chat-program megfelel a célnak, de a legjobbak mégis azok, ahol osztott képernyőn minden játékosnak láthatjátok az arcát (legyen az Zoom, Skype vagy Microsoft Teams).
Itt fontos megemlíteni egy fontos tippet: érdemes kikapcsolni az adott csetprogram automatikus értesítéseit, mert a „félrevonuló” játékos akár csak automatikusan is a telefonjára pillanthat, hogy „na, csak nem anyutól kaptam üzenetet?” (holott csak a játékostársak nyomták le a küldés gombot), és így idő előtt kaphat információt – akár még olyat is, amit a játékmester valamiért kizár (lásd Csak egy)…
Titkos szerepek – privát csatornák!
Lépjünk még egy szinttel feljebb: hogyan játszanátok egy olyan játékban, ahol többen úgy kell titokban érintkezzenek egymással, hogy a többiek ne tudják?! Jó példa erre a Vérfarkasok, amelyet kollégánk, Barbi és baráti köre a következő profi módon játszott le:
- a játékmester a kamera előtt kiosztotta a szerepkártyákat (természetesen lefordítva),
- majd egyesével elküldte mindenkinek privátban, milyen szerepet kaptak – amit mindenki az okostelefonján olvas le
- az osztott képernyőnek köszönhetően a vérfarkasok éjszaka megnézhetik, kinek van még nyitva a szeme, majd újra privát üzenetben beszélhetik meg, kit fogyasszanak el azon az éjjelen
- jelzik ezt a játékmesternek, aki „könyveli”, azaz „reggel” közli a játékosokkal, kit öltek meg, és megmutatja az illető szerepkártyáját
Szóval, ahogy láthatjátok, mindenre van megoldás. Tegyétek próbára magatokat és a telefonjaitokat, számítógépeiteket, hogy a baráti körötök, a külön lakásban, helye élő családtagjaitok a korlátozott kijárás alatt is a kedvenceivel tudjon játszani!
Köszönjük a képeket Bene-Túri Andreának, Herceg Zsófinak, Kristó Rékának és Somogyi Edinának.
Tibaláj
