Vélemények
Értékeld a játékot!
2017. 06. 25.
igazából 6 csillag
Sok társasjátékunk van, de talán ez a legnagyobb kedvenc. Tökéletes interaktív játék. Mi többnyire ketten játsszuk, de az igazi valóban négy fővel, mert így hagyjátok el a legtöbb összegyűjthető korongot a táblán, amik egymás mellé kerülve annyi taszítási helyzetet hoznak létre, hogy láncreakcióként változtatják meg az egész tábla képét majdnem minden lépés után. Ezek a taszítások pedig négy főnél okozzák a legtöbb zsetonszerzési lehetőséget.
Minden játékos lépésével folyamatosan megváltozik a korongok helyzete a táblán,
akár a te oszlopod helyzete is, és ezzel a következő lépéseid lehetősége is. Mivel egymás oszlopát is letaszíthatják a játékosok, és ilyenkor elrabolhatják ellenfelüktől az általa már megszerzett értékes zsetont is, bármely vesztes szituáció megfordítható a játék bármely pontján egy csomó zseton hirtelen begyűjtésével.
Stratégiát építeni szerintem emiatt igazából nem is lehet. Bármit is terveztél, mire sorra kerülsz, minden megváltozott.
A gyors taktikai lehetőségeket viszont érdemes jól kihasználni, mert sok taszítási helyzetet fel lehet többféleképpen is oldani, és ami nekünk a legjobb, abba az irányba érdemes láncreakciót indítani.
JÁTÉKSZABÁLY:
A játékosok oszlopokat mozgatnak és (saját korongjaikat is elhagyva a táblán) a tábla széléről próbálnak korongokat letaszítani és begyűjteni.
Minden játékos lépésindításkor az indulási helyen hagyja saját oszlopa legalsó korongját. Saját oszlopával a szomszédos mezőkre írt számoknak megfelelően léphet függőleges, vízszintes, vagy átlós irányban, de csak arrafelé, ahol a lépés során nincs az útjában egy ott levő korong vagy egy másik oszlop. Ha nagyobb számú lépést kell megtenni, és a tábla szélébe ütközünk, visszapattan onnan az oszlopunk, hogy leléphessük a teljes lépésszámot. Ha a tábla széléhez átlós mozgással érkeztünk, a másik irányban folytatódik az utunk, ugyanúgy átlós irányban.
A taszítási helyzetbe (azaz egymás szomszédságába) került korongokat (és oszlopokat) azonnal el kell egymástól távolítani, hogy a feszültséget feloldjuk. Ilyenkor a taszításban résztvevők bármelyike eltolható a találkozás tengelye mentén az ellentétes irányba, de csak eggyel. A "feszültségi helyzet" így, mint az azonos pólusú mágnesek taszításánál, feloldódik. Hogy melyiket tolja el a játékos, aki a lépésével ezt okozta, az a játékoson múlik. Az arrébb tolt korong újabb taszítást okozhat, ebből pedig sokszor olyan láncreakció lesz, amivel elérhető, hogy az egymást mind eggyel arrébb taszító korongok közül egy vagy akár több is a tábla széléről leessen. A leeső és begyűjtött korongok a játék végén érnek majd pontot. (A feketék 1-et az ezüst 3-at, az arany színű 5-öt.)
A cél: minél több korongot összgyűjteni a játék végére, és ehhez akár az ellenfeleket is letaszítva a tábláról, megszerezni tőlük egy választott korongjukat. Így lehet akár a már más által megszerzett ezüst vagy arany korong is a miénk. (A letaszított torony tulajdonosa majd a tábla zöld keretéből indíthat újra lépést, amint újra rákerül a sor. Ahogyan a játék elején is onnan indította el mindenki a saját oszlopa mozgását)
A parti akkor ér véget, ha a játékosok oszlopairól elfogyott az összes korong, és a körben az utolsó játékos is lépett.
ÉRTÉKELÉS:
Már első látásra különlegesnek tűnt a társas. Felállítva láttam a táblát egy játékboltban, de mivel nem jegyeztem meg a nevét, hetekig nyomoztam utána a neten, hogy mi lehet az. Mikor újra ráakadtam, azonnal megvettem, és jó döntés volt.
Világos és egyszerű a szabályrendszere, mégis egyedi játékmechanikával, ízléses összetevőkkel, és sok taktikai lehetőséggel rendelkezik.
Eleinte nehéz az egy lépéssel okozott hatások és interakciók mindegyikét átlátni, talán később is, de ha az ember ráérez, és látja, hogy sok változást okoz valamely irányban a lépése, érdemes belekezdeni, mert még az előre nem látott lehetőségeket is előnyére fogja használni. Feltárulhatnak újabb és újabb feszültségi helyzetek, és így egyetlen lépésből is kihozhatunk olyan, nagyon előnyös korongszerzéseket, amikre végképp nem gondolhattunk. Ennyi egyszeri lépéssel okozott reakciót képtelenség több körrel előre megtervezni, hiszen a többi játékos az orrunk előtt fogja gyökeresen megváltoztatni akár még a mi oszlopunk helyét is, ezért stratégiázni nem annyira lehet, taktikázni viszont annál inkább.
A szerencsének (szerencsére) nincs szerepe ebben a játékban.
Minél többször játszunk vele, annál jobban beleszeretünk.
Sok társasjátékunk van, de talán ez a legnagyobb kedvenc. Tökéletes interaktív játék. Mi többnyire ketten játsszuk, de az igazi valóban négy fővel, mert így hagyjátok el a legtöbb összegyűjthető korongot a táblán, amik egymás mellé kerülve annyi taszítási helyzetet hoznak létre, hogy láncreakcióként változtatják meg az egész tábla képét majdnem minden lépés után. Ezek a taszítások pedig négy főnél okozzák a legtöbb zsetonszerzési lehetőséget.
Minden játékos lépésével folyamatosan megváltozik a korongok helyzete a táblán,
akár a te oszlopod helyzete is, és ezzel a következő lépéseid lehetősége is. Mivel egymás oszlopát is letaszíthatják a játékosok, és ilyenkor elrabolhatják ellenfelüktől az általa már megszerzett értékes zsetont is, bármely vesztes szituáció megfordítható a játék bármely pontján egy csomó zseton hirtelen begyűjtésével.
Stratégiát építeni szerintem emiatt igazából nem is lehet. Bármit is terveztél, mire sorra kerülsz, minden megváltozott.
A gyors taktikai lehetőségeket viszont érdemes jól kihasználni, mert sok taszítási helyzetet fel lehet többféleképpen is oldani, és ami nekünk a legjobb, abba az irányba érdemes láncreakciót indítani.
JÁTÉKSZABÁLY:
A játékosok oszlopokat mozgatnak és (saját korongjaikat is elhagyva a táblán) a tábla széléről próbálnak korongokat letaszítani és begyűjteni.
Minden játékos lépésindításkor az indulási helyen hagyja saját oszlopa legalsó korongját. Saját oszlopával a szomszédos mezőkre írt számoknak megfelelően léphet függőleges, vízszintes, vagy átlós irányban, de csak arrafelé, ahol a lépés során nincs az útjában egy ott levő korong vagy egy másik oszlop. Ha nagyobb számú lépést kell megtenni, és a tábla szélébe ütközünk, visszapattan onnan az oszlopunk, hogy leléphessük a teljes lépésszámot. Ha a tábla széléhez átlós mozgással érkeztünk, a másik irányban folytatódik az utunk, ugyanúgy átlós irányban.
A taszítási helyzetbe (azaz egymás szomszédságába) került korongokat (és oszlopokat) azonnal el kell egymástól távolítani, hogy a feszültséget feloldjuk. Ilyenkor a taszításban résztvevők bármelyike eltolható a találkozás tengelye mentén az ellentétes irányba, de csak eggyel. A "feszültségi helyzet" így, mint az azonos pólusú mágnesek taszításánál, feloldódik. Hogy melyiket tolja el a játékos, aki a lépésével ezt okozta, az a játékoson múlik. Az arrébb tolt korong újabb taszítást okozhat, ebből pedig sokszor olyan láncreakció lesz, amivel elérhető, hogy az egymást mind eggyel arrébb taszító korongok közül egy vagy akár több is a tábla széléről leessen. A leeső és begyűjtött korongok a játék végén érnek majd pontot. (A feketék 1-et az ezüst 3-at, az arany színű 5-öt.)
A cél: minél több korongot összgyűjteni a játék végére, és ehhez akár az ellenfeleket is letaszítva a tábláról, megszerezni tőlük egy választott korongjukat. Így lehet akár a már más által megszerzett ezüst vagy arany korong is a miénk. (A letaszított torony tulajdonosa majd a tábla zöld keretéből indíthat újra lépést, amint újra rákerül a sor. Ahogyan a játék elején is onnan indította el mindenki a saját oszlopa mozgását)
A parti akkor ér véget, ha a játékosok oszlopairól elfogyott az összes korong, és a körben az utolsó játékos is lépett.
ÉRTÉKELÉS:
Már első látásra különlegesnek tűnt a társas. Felállítva láttam a táblát egy játékboltban, de mivel nem jegyeztem meg a nevét, hetekig nyomoztam utána a neten, hogy mi lehet az. Mikor újra ráakadtam, azonnal megvettem, és jó döntés volt.
Világos és egyszerű a szabályrendszere, mégis egyedi játékmechanikával, ízléses összetevőkkel, és sok taktikai lehetőséggel rendelkezik.
Eleinte nehéz az egy lépéssel okozott hatások és interakciók mindegyikét átlátni, talán később is, de ha az ember ráérez, és látja, hogy sok változást okoz valamely irányban a lépése, érdemes belekezdeni, mert még az előre nem látott lehetőségeket is előnyére fogja használni. Feltárulhatnak újabb és újabb feszültségi helyzetek, és így egyetlen lépésből is kihozhatunk olyan, nagyon előnyös korongszerzéseket, amikre végképp nem gondolhattunk. Ennyi egyszeri lépéssel okozott reakciót képtelenség több körrel előre megtervezni, hiszen a többi játékos az orrunk előtt fogja gyökeresen megváltoztatni akár még a mi oszlopunk helyét is, ezért stratégiázni nem annyira lehet, taktikázni viszont annál inkább.
A szerencsének (szerencsére) nincs szerepe ebben a játékban.
Minél többször játszunk vele, annál jobban beleszeretünk.
2016. 12. 05.
kelts feszültséget!
A játék célja az, hogy a bábumkat különböző irányba mozgassuk. Minden irányban egy szám szerepel. Ez azt mutatja, mennyit kell abba az irányba mozogni. Közben korongokat hagyunk el a játéktáblán és ezek ha egymás mellé kerülnek, feszültséget okoznak, minek hatására feszültség keletkezik és ide oda lökdösik egymást. Cél az, hogy a zsetonokat megpróbáljuk lejuttatni a pályáról. Aki több pontot ér el az nyeri a játékot. Ér az ellenfelet is kilökni a pályáról ;-) Aki szereti az agyalós számolgatós, több körrel előre tervezős játékokat annak kifejezetten ajánlom. Mi szerettük. Szerencse szerepe elhanyagolható a játékban.
A játék célja az, hogy a bábumkat különböző irányba mozgassuk. Minden irányban egy szám szerepel. Ez azt mutatja, mennyit kell abba az irányba mozogni. Közben korongokat hagyunk el a játéktáblán és ezek ha egymás mellé kerülnek, feszültséget okoznak, minek hatására feszültség keletkezik és ide oda lökdösik egymást. Cél az, hogy a zsetonokat megpróbáljuk lejuttatni a pályáról. Aki több pontot ér el az nyeri a játékot. Ér az ellenfelet is kilökni a pályáról ;-) Aki szereti az agyalós számolgatós, több körrel előre tervezős játékokat annak kifejezetten ajánlom. Mi szerettük. Szerencse szerepe elhanyagolható a játékban.