Félreértés ne essék, nem tizennyolc pluszos játékokról van itt szó, amiben az alkoholé a főszerep, vagy valami illetlen dologé – vagy legalább is általában nem. Pusztán arról, hogy a társasjátékok, a mára egyre inkább átalakuló vélekedéssel szemben nem csak gyerekek számára készülnek, sőt! A társasjátékok többsége ma már kifejezetten úgy készül, hogy vagy felnőttek számára is élménydús legyen, vagy egyenesen nekik szánják őket – és ez utóbbi kategória vaskosabb és szerteágazóbb, mint azt gondolnánk.
Vannak köztük kétfősek, történetközpontúak, taktikai- és stratégiai játékok, kétfős játékok, (sokfős) partijátékok, egy szóval minden. De mielőtt közelebbről szemügyre vennénk mindezeket, kezdjük az elején miért ne akarna egy gyerek játszani, vagy miért ne játsszon egy társasjátékkal, amin nincsen 18-as karika?
Először is, az, hogy valami kifejezetten felnőttek számára készült, még nem jelenti azt, hogy gyerekek ne vehetnének benne részt (számos filmet vagy regényt ismerünk ilyet) és jóllehet, hogy ezek közül sokat élveznének is, de a célközönség mégis a felnőtt, ők azok, akiknek a játék az igényeihez van igazítva. Így például a Dixit felnőtt társaságoknak tökéletes szórakozást nyújt, de semmivel sem zárja ki a gyerekeket, még ha ők javarészt nem ugyanaddig a mélységig tudnak elmerülni benne, mint a felnőttek. Jó példa erre a Fedőnevek is, amiben egyszerűen minél több ismerettel rendelkezik az ember, minél több dologhoz tud kötni egy-egy szót, annál jobbak az esélyei. Más a helyzet a Fedőnevek képekkel esetében, amivel, noha még ezt sem kifejezetten nekik szánták, már gyerekek is jobban tudnak játszani.
És itt lassan elő is kerülnek azok a játékok, elsősorban stratégiai játékok, amik komplexek, szóval egyszerűen nehéz velük játszani, vagy átlátni őket, mint pl. a Korokon át vagy a Terra Mystica. Aztán lehetnek olyan esetek is, amikor a téma jellemzően nem olyan, ami egy gyereket érdekelhetne, mint például az iparosítás vagy a kereskedelem. Perdig a Concordia és a Brass okkal olyan népszerű a felnőtt játékosok körében.
Lényegében tehát a társasjátékok felnőtteknek kategória esetében nincs szó másról, mint olyan játékok sokaságáról – és valóban sok, rengeteg játékról – amiket kifejezetten felnőtteknek szórakoztatására szántak. De mit találhat érdekesnek egy felnőtt? Megannyi dolgot, természetesen. Van, akit a történelem érdekel, van, akit a természet, van, akit egy olyan zsáner, mint a krimi, a fantasy vagy a horror. Van, akit kevésbé a tematika, inkább az, hogy szellemi kihívást jelentsen, és van, akinek épp ellenkezőleg, had lazítson – hagyják az agyát békén, inkább a rekeszizmát terhené, ha lehet. És mindezekből van tonnányi.
Történelem? A Korokon át – A civilizáció új története, ahogy arra a címe is elég egyértelműen utal, civilizáció építéséről szól, korokon át. Konkrétan az őskortól a legújabb korig. Ha az embert a civilizációnak egy aspektusa érdekli – nevezetesen a háború, akkor elég, ha csak leemeli a polcról a Világ történetét. Hősies küzdelem a világ megmentéséért? Fantasy vagy hétköznapi környezetben? Előbbire az Utolsó erőd a válasz, utóbbira a Pandemic az ideális megoldás. A Pandemic aztán, ahogy belemelegszik az ember, kiegészíthetőkkel tovább bővíthető, és a benne főszerepet kapó, vírusok elleni küzdelem közben a labormunkálatok is kidomborodnak, mutáció és bioterrorista, sőt, ha igazán komolyan bele akarná élni magát valamibe, hát létezik Pandemic Legacy is, amiben a játékosok döntéseinek olyan súlya van, hogy azoktól a játék végérvényesen és visszafordíthatatlanul megváltozik játékalkalomról játékalkalomra.
De ha már kikacsintottunk a zsánerek felé, akad megannyi western játék, mint a Bang!, ami egy könnyed hangulatú, parti-játék, vagy annak a még könnyedebb és gyorsabb változata, a Bang! kockajáték, aztán ott a Vadnyugati legendák, ami már egy valódi western történetbe való belecsöppenéssel kecsegtet.
Az ember építhet civilizációt, a világ 7 Csodája köré is, vagy felépíthet egy várost a Quadropolisban, vagy Cégbirodalmat az ipari forradalom idején a Brass:Birmingham-ben, vagy kereskedő hálózatot az ókori Rómában a Concordia című játékkal játszva. Küzdhet a túlélésért egy zombiapokalipszis közepén a Holtak Telében, vagy egy ismeretlen szigeten, ahol fogalma sincs, mi vár rá, a Robinson Crusoe című játékban, vagy ősi természeti erők szellemeiként a kolonizáló emberek ellen a Szellemek szigetében.
És akkor még szinte csak a stratégiai játékokról ejtettünk szót, és azok közül is csak szemezgettünk.
Ha nagyobb baráti összejöveteleken eljön az a pillanat, amikor előkerülnek csapatépítő, jégtörő-lazító társasok, akkor is bőven van miből válogatni. Kezdetnek ott vannak mindjárt a legkülönbözőbb kommunikációs játékok, mint a már említett Dixit, vagy Fedőnevek, vagy a Csak egy, vagy a the Mind, vagy a Képérzék, és mindazok a darabok, ahol kommunikálnunk kéne, de a játék nem engedi, pedig ez a cél, és ebből aztán egészen őrült helyzetek alakulhatnak ki. (Nem véletlenül kapta meg a fent említett 5 játékból 4 az Év játéka díjat, az ötödik pedig jelöléssel a dobogóra került). De van, amikor a csapat valami húzósabbat kíván, és akkor előkerülnek az extrém partijátékok, mint a Robbanó Cicák - ami még vadabb, mint amilyennek a címe alapján hangzik, vagy a Bears vs Babies, ami nem kevésbé, vagy a Villamos dilemma, ami amennyire véresen komolynak hangzik, pont annyira véres és komolytalan.
