Mint minden hobbinak, a társasjátékozásnak is megvannak a maga zöldfülű kezdői (akik még csak ismerkednek a dologgal) és a keményvonalas, tapasztalt öregrókái. Valahol a kettő között található a hobbi legnépesebb társasága: azok, akik már túlléptek a kezdő léten és egyre mélyebb vizekbe mélyesztik a lábujjaikat. Ők a haladók, akik nem rettennek vissza egy hosszabb játékszabálytól, három számjegyű játékidőtől, vagy attól a ténytől, hogy egy játék alatt nem csak egy-kettő, de akár nyolc féltucatnyi különböző dologra kell odafigyelniük egyszerre!
Persze a haladó társasjátékosok nem mind egy ágról valók! Egy meglehetően széles skáláról van itt szó, hiszen a társasjátékok világát mindenki saját magának, a saját ütemében fedezi fel! Van, aki bemerészkedik a komolyabb játékok közé, aztán vérmérséklet alapján el tudja dönteni, hogy menjen-e a sűrűje felé, vagy maradjon az erdő szélén, hisz ott is szép az idő, süt a nap és nem kell számára több, mint a Dixit vagy épp a Dobble valamelyik változata. Más szóval: az ember érzi, ha haladó szintre lépett a társasokkal – és ha így van vele, hát, íme a sűrűje, itt érdemes körülnézni!
Hogy mitől számít egy játék haladónak? Leginkább attól, hogy a kezdők számára még túlságosan fáradtságos lenne vagy végig ülni a teljes játékidőt (például A világ történeté-nek az emberi civilizációt áthidaló, két-három órás játékmenetét), vagy elsajátítani a szabályokat (a Terra Mystica egymagában vagy húsz oldalnyival rendelkezik), vagy egyszerűen csak élvezetet találni abban az agyi munkában és odafigyelésben ami egy haladó játékhoz szükséges (a Trónok harca bizony pár embernek kemény dió lehet). A haladók ezeket a meg sem érzik rutinusságuknak köszönhetően! Számukra a kihívás már nem a játék megismerése, hanem maga a játék kihívása lesz, ami jellemzően tényleg világraszóló élményt ígér! Van, hogy egy haladó játék egy részleteikbe menően átélhető és alakítható történetet (Holtak tele), egy lakatlan szigeten való túlélést (Robinson Crusoe), egy nagy csatát(Scythe) vagy egy civilizáció felépítését(Sid Meier’s Civilization) meséli el!
Mint az a hosszú játékidőből és összetett szabályokból sejthető, itt leginkább stratégiai játékokkal találkozunk majd. Ez persze nem, vagy legalább is nem csak harci játékokat jelent! Lesznek itt gazdálkodós játékok is, és birodalom építősek, kalandozósok, persze harcolgatósok is, terjeszkedős-kereskedős, amit az ember el tud képzelni. Míg egy kezdő társasjátékos számára tökéletes választás a Pandemic alapjáték, addig a haladóknak már érdemes megpróbálkozni a Pandemic: Legacy-val, ami az elődje egyszerűen felfogható játékmenetét a táblát véglegesen megváltoztató döntésekkel jóval grandiózusabbá varázsolja. Vagy ha az ember szeret kereskedni, az ékköves Splendorról startolhat, de megérkezni lehet, a római birodalom minden szegletébe kinyúló Concordiához fog. A szerepjátékosok szerelmeseinek a Munchkin gyakori választása, mikor a társasokkal ismerkednek, de egy jó nagy ugrással akár ez az út is elvezethet a Homályrévhez. Aki szereti a civilizációépítős témát, de egy társasra csak fél órát szánna, az megtalálja magának a Carta Imperia Victoriát, majd mikor ez a fél óra jó három órára bővül, akkor a helyzet már megérett a Korokon átra. Szörnyek ellen hadakozó kezdők számára jó választás lehet a Szörnyek ellen Hősöket, de haladóként már egyértelmű, hogy Arkham Horror.
És ha már a horrornál tartunk, senki ne ijedjen meg, a haladó társasjátékok nem korlátozódnak egyetlen témára vagy zsánerre sem. Lesz itt sci-fi, fantasy, töri, horror vagy akár valami hétköznapi, mondjuk városépítés ma, holnap vagy 200 éve. Elég széles a paletta, és az ember jellemzően rá is talál magától az első egy-két haladó játékára, és innentől meg is váltotta a belépőjét az igazi grandiózus társasjátékok világába. Ez itt az a világ. A haladó társasjátékosok játékainak világa.
