
De miért? Ilyen rosszindulatúak a társasjátékosok, hogy kigúnyolják azt, aki csak távolról ismeri a világukat? Nem! Na jó, vannak, akik igen, de minden hobbiban vannak, akik… Ne is menjünk ebbe bele. Viszont a többiek Monopoly-ellenessége mögött színtiszta jó szándék húzódik meg. Segíteni szeretnének, mert a társasjátékok világa, amiben élnek (élünk), sokkal színesebb és izgalmasabb annál, hogy az ember a sokadik Monopoly-meccsre pazarolja az idejét.
Mit tudnak a modern társasjátékok felmutatni azokhoz a címekhez képest, amik gyermekkorunktól fogva körülvettek bennünket?
A régi, táblán körbelépkedős, illetve „kígyók és létrák” típusú játékokat összefoglaló néven „dobok-lépek” játékoknak szoktuk hívni, és ez a terminus a „tűzrevaló” szinonimája a társasjátékosok zömének szótárában. Hogy miért? Mert azt, hogy mi történik velük a játékban, egyedül a dobókocka határozza meg. Lehetnek ők ügyesek, okosak, vagy akár ügyesebbek és okosabbak, mint azok, akikkel leülnek játszani, ennek nemigen lesz hatása a játék alakulására. És ez minimum frusztráló.
Persze, mondhatnád, hogy amikor rálépek egy mezőre, eldönthetem, hogy veszek-e telket vagy sem, de mi van, ha én folyton csak mások telkére lépkedek? Két (akár három) órán keresztül?… Mondjuk kigondolok egy jó kombót: kell az összes lila telek, és majd felhúzok rájuk hoteleket. Mit tudok tenni azért, hogy így legyen? Dobok, és vagy odaérek, vagy nem. Dobok, lépek, vesztek itt-ott némi pénzt, és remélem, hogy marad elég – lehet, hogy úgy dobok vagy költök telkekre, hogy legyen, ami termeli a pénzt addig is – már ha a többiek pont úgy dobnak, hogy rálépjenek… De hány kör múlva kell a pénz? Ki tudja, majd egyszer, ha pont úgy dobok, hogy oda kerülök. Hogyan tudom elkerülni, hogy börtönbe kerüljek? Remélem, nem úgy dobok… Hogyan tudom elkerülni, hogy szétosztogassam a pénzem a többiek között? Nem lépek a területükre… megintcsak: annyit tudok tenni, hogy dobok a kockával, és vagy úgy lesz, vagy nem.
Forrás: www.flick.com
És mi ezzel a baj? Önmagában semmi… csakhogy ha társasjátékokról beszélünk, akkor már nincs önmagában… szóval nem monopol a Monopoly. A probléma így az, hogy sokan azt hiszik, a társasjátékok nagyjából ezt nyújtják. És ez az óriási tévedés!
A ma kapható, játszható több ezer (!) különböző társasjáték megannyi játékstílus, szükséges kompetencia, játékmenet stb. metszéspontján született meg. Egyes játékok a játékosok ügyességét teszik próbára, mások a fantáziánkat, asszociációs képességeinket, avagy stratégiai tervezést igényelnek, okos taktikai megfontolásokat, jó reflexeket, megfigyelőképességet…
Ezekben a játékokban, ha jó vagy valamiben, akkor pozitív visszajelzések érnek. Képes vagy belemelegedni, fejlődni – körről körre, esetleg játékról játékra jobbá válni. Ez nem azt jelenti, hogy mindig győzöl, de ha egy okos húzással pontot szerezel, elsőként veszel észre valamit vagy megoldasz egy problémát, a játék sikerélménnyel ajándékoz meg. Ha a többiek legyűrtek, talán érzed is, mi volt a hiba, hol tudnál javítani, és legközelebb nekigyürkőzvea játéknak felvenni a kesztyűt. Olyan ez kicsit, mint egy jó edzés. Kell, hogy belerakj valamit: odafigyelést, gondolkodást… de cserébe kapsz is valamit.
Azt viszont, hogy mit dobsz a dobókockával, nem nagyon lehet fejleszteni. Na, jó, biztos van rá valami ezo-spiri-magic képzés, de ha létezne ilyen tudás, abba már valószínűleg sok kaszinó tönkre ment volna – vegyük úgy, hogy nincs ilyen.
A szerencsefaktor kérdése egyébként szintén vitatéma a játékosok között. Van, aki szereti, van, aki ki nem állhatja – ők játszanak teljesen szimmetrikus absztrakt játékokat, mint péládul a sakk, a Gipf vagy az Abalone – és van, aki szerint egy csipet szerencse mindenbe kell. De az is biztos, hogy ha egy játékban, és különösen egy hosszú játékban a szerencséé a főszerep, a játékos joggal érezheti úgy, hogy semmi köze sem volt a játék kimeneteléhez. Akkor meg minek ült le játszani?
Vannak persze olyan játékok, amelyekben a szerencsefaktor viszonylag magas, ugyanakkor a játék valami olyan élményt nyújt, ami kárpótol mindezért. Sok ún. amerijáték ilyen. Hősök bőrébe bújtok, és különböző kalandokon mentek keresztül, nehézségekkel kerültök szembe. Csörög a kocka, és kiderül, sikerült-e legyőzni a szörnyet vagy feltörni a zárat. Viszont ha biztosra akarsz menni, szerezhetsz tolvajkulcsot a zárhoz, nagyobb, erősebb fegyvert a szörnyhöz vagy fordulhatsz más irányba. Ezeknek a játékoknak a varázsa általában épp abban áll, hogy belehelyezkedhetsz egy izgalmas történet főszerepébe, és Te magad alakíthatod a történéseket. Nem pedig dobálsz, és nézed, hogy mi történik veled.
Forrás: boardgamegeek.com
A társasjátékok világa tehát gazdag és hatalmas. Ha elsőre belepillantva befogadhatatlan rengetegnek tűnik is, nyugalom, mindig van honnan elindulni!
Mire van szükséged? (A következőkben olvasható játékok nevére kattintva bővebb bemutatást, videót/játékleírást is találsz.)
Valami párperces kis bemozgatóra, míg beindul egy baráti összeröffenés? Rengeteg ilyen van! Van, ami a megfigyelőképességet teszi próbára, mint például a Dobble vagy a Kincsre fel! Van, ami a fantáziádat mozgatja meg: mint a Sztorikocka. Ügyességi kihívást nyújt a Dr. Euréka vagy a Go Go Gelato! Ezek mind párperces játékok, különböző készségeken alapulnak. Miben vagy jó, illetve miben szeretnél fejlődni?
Vagy kifejezetten társasozni ülnétek össze, mert tudjátok, hogy egy jó társasjáték összehozza a csapatot? Jó! Ragadjatok meg egy Dixitet, ha jól asszociáltok képek alapján, ehhez más nem is kell. Ha a szóasszociációban jók vagytok, és vagytok elegen két csapatra, a Fedőnevek tökéletes választás. Vagy ha a kreatív kitalálós feladványokat szeretitek, akkor a Conceptet imádni fogjátok. Ha pedig valami tervezgetős, könnyed kihívásra vágytok, ott van például a Ticket to Ride.
Esetleg valami műveltségit kerestek, de kellene bele valami, amitől több lesz egy átlagos kérdezz-feleleknél? Terra – taktikai-műveltségi kombináció, ahol már abból is szerezhetsz pontot, ha tudod, hogy ki tudja a helyes választ. Ha inkább az ügyességi játékok vonalán maradnátok, de kell egy kis plusz, ami akár egy órára-másfélre is leköti a csapatot, akkor ideje megismerkednetek a Sergio Leone-féle westernzsáner és a gombfoci szerelemgyerekével: a Vigyázat, vadnyugattal! Őrülten hangzik? Egy vadnyugati leszámolás, amiben a cowboyokat is és a pisztolygolyókat is pöcköléssel irányítod… Hát elég őrült – 3D-s és magávalragadó! Unjátok, hogy mindenki egymás ellen dolgozik – hisz nem azért ültetek le egy asztalhoz?
Ismerkedjetek meg a kooperatív játékokkal, amelyekben egy csapatként maga a játék ellen játszotok. A Pandemic tökéletes kiindulási pont és ideális első kihívás, csak a világot kell megmentenetek! De ha mégis inkább az egymással való kiszúrás mellett döntötök: hát ott a Munchkin!, a gáncsoskodás nevettető iskolája!
Ha már a vadnyugat szóba került: kiindulhatunk abból, hogy milyen téma érdekel. A krimi? Ne keress tovább: Mysterium! Horror? Rettegés Arkhamban vagy Eldrich Horror. Zombiapokalipszis? Rövidesen megjelenik a Holtak tele. Vadnyugat? Ó… Ott a BANG! megannyi magyar nyelven is elérhető kiegészítővel, a Colt Express vagy a már említett Vigyázat, vadnyugat!
Sci-fi? Mit szólnátok egy kis Star Wars-hoz? Epic párbajok a film ikonikus karaktereivel? Star Wars: Sorsok! Űrcsaták élethű miniatűr űrhajókkal, X-Wingekkel és TIE Fighterekkel, Millenium Falconnal? Star Wars X-Wing! és ezzel még nincs is vége a Star Wars-játékok sorának…
Fantasy? Már előrendelhető a Small World – a kicsi és harcias világ, ahol a diplomata orkok a sárkányidomár csontvázakkal csapnak össze. Kőkemény gazdasági téma? Nagyfeszültség! Lakberendezés? Álomház!
És ezek mind magyar nyelven elérhető társasjátékok. Ha maradandó élményt vársz egy társasjátéktól, megkaphatod. Csak választanod kell… egy elsőt.
Woland